Tudományszervezési Tájékoztató, 1979
1. szám - Figyelő
1978.december 4-8. között a Tudomány és Technika Fejlődésének Trendjei és Távlatai; Szingapúrban, 1979 márciusában a Tudomány és Technika Fejlesztése /ezt az ICSU szervezi/; az Elefántcsontparton, I979 áprilisában Műszaki Fejlesztés; végül Mexikóban 1979 májusában a Tudomány és Technika a Fejlesztés Tervezésében cimü témákat vitatják meg. A jelenlegi ACAST értekezleten a legérdekesebb vita a K+F tevékenység eredményeinek alkalmazását akadályozó tényezőkről folyt. Azt a 31 témakört tartalmazó listát, ahol ezek az akadályok jelentkezhetnek, az ACAST több mint százra emelte, majd kategorizálta a megoldás nemzeti, regionális és nemzetközi szintjei szerint, és két nagy csoportba sorolta a kérdéseket: a fejlesztést akadályozó politikai, pénzügyi, gazdasági és intézményes tényezők alkották az egyik kategóriát, a gyorsütemű fejlődés okozta elkerülhetetlen akadályok az oktatásban, emberi erőforrások területén, az információ terjesztésében és egy sor pszichológiai problémában tartoznak a második kategóriába. Az értekezlet hangsúlyozta a megoldásra megérett feladatok integrált megközelítésének szükségességét. Rámutatott továbbá arra is, hogy nemzeti, regionális és nemzetközi szinten a pszichológiai problémákat csak az oktatási, képzési és információs rendszerek átformálásával és erősítésével lehet megoldani. Az értekezleten végül megvitatták az ACAST jövőjét is. A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy bármilyen szervezet váltja fel ezt, a társadalomtudományokna к szerepet kell kapniuk benne. Az is világossá vált, hogy az ACAST-hez hasonló szervezetet mindenképpen fenn kell tartani, ha az ENSZ főtitkárának szüksége van arra a hatalmas tömegű műszaki-tudományos információra, melytől egyre inkább függ a világ fejlődése . H.Á. KGST szimpózium a kutatótevékenységet befolyásoló tényezők szerepéről 1978 novemberében a KGST tagországok szakértői egyhetes szimpóziumot ren65 deztek Moszkvában az "Alkotó tevékenységet befolyásoló tényezők szerepe a tudományos kollektívában" cimmel. E szimpóziumon a következő kérdéscsoportok megvitatására került sor: - a tudományos kollektivák tevékenysége hatékonyságának metodikai problémái; - a kollektivák hatékonysága növelésének szociológiai tényezői; - a tudományos kollektivák információs ellátottsága ; - a tudományos kollektivák hatékonysága növelésének szociálpszichológiai tényezői . Az elhangzott több mint ötven előadás nagy része a tudományos kommunikáció szempontjából vizsgálta az alkotási folyamatot a K+F területén. A tudományos kommunikáció szerepe napjainkban egyre döntőbb jelentőségű: egyrészt jellemzi a tudomány fejlődésének objektiv törvényszerűségeit, másrészt meghatározza a tudós tevékenységének alapvető feltételeit. A kommunikációs rendszer helyzete a tudományban ellentmondásos: egyrészt e rendszer segítségével lesz az elért tudományos eredményből, tudásból információ, másrészt a fejlett kommunikációs rendszer az információt társadalmi tudássá, eredménnyé alakitja vissza. A kutató és az információs rendszer állandó kölcsönhatásban van egymássál, a két közeg formálja egymást. A tudományos kommunikáció tisztán tudománymetrikus elemzésének hibáit csak e rendszer szociálpszichológiai megközelítése küszöbölheti ki. A tudományos kollektivák, csoportok tevékenységének alkotási motivációja a szimpóziumon szintén az érdeklődés középpontjába került. A korszerű tudományos kutatások szervezése mindinkább a kis csoportok szintjén történik. A különböző szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy e csoporton belül bonyolult motivációs tényezők és folyamatok realizálódnak. A kutató státusának emelkedésével egyre inkább vezetői beosztást igyekszik szerezni, ugyanakkor a saját ötleteinek megvalósítására való törekvés válik a legfőbb hajtóerővé. Igen fontos motivációs tényezőt jelent a csoportokban