Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Figyelő

FIGYELŐ A t u d 0 m á n Y a z E g Y e s ü 1 t N e m z e t e к S z e r V e z e t é b e n : к 0 0 r d i n á с i ó V a g У к á 0 s z 1 Az Egyesült Nemzetek a Tudomány és Technika Alkalmazására szolgáló Tanácsadó Bizottságának /ACAST/ —a Genfben nemrég megrendezett értkezlet tanúsága szerint— helyzete igen meggyengült. A fejlődő országok képviselői —az értekezleten kifejtett vélemények alapján— nem szeretik a független bizottságokat. Ugyanakkor a Bizottság megszüntetése nem lenne szerencsés, hiszen az értekezlet egyike volt a leghasznosabbaknak és leggyümölcsözőbbeknek az ACAST megalapítása óta. Ez valószinüleg a most megválasztott tagoknak köszönhető, akik uj életet vittek az értekezlet vitáiba. Az értekezlet legfontosabb témája a tudományos és műszaki politika megvitatása volt az ENSZ szervezetein belül. Az ECOSOC /Gazdasági és Társadalmi Tanács/ néhány évvel ezelőtt közzétett felhívása szerint az ENSZ különböző szervezeteiben történő tervezési tevékenységet egyeztetni és integrálni kell az ENSZ tudományos és műszaki politikájába. Az általános és központilag ellenőrzött tudományos és műszaki politika kivánatos ugyan lehet, de semmi esetre sem praktikus. Ésszerű célkitűzésnek e politikák harmonizálása látszik a rendszeren belül. Ezzel kapcsolatban az ACAST előtt három lehetőség áll. Az első egy u j szerveze t létrehozása, amely a rendszeren belül a tudomány és technika általános koordinálását végezné. A második lehetőség egy az ENSZ Környezetvédelmi Programjához /UNEP/ hasonló tudományos-műszaki szervezet megteremtése lenne. Ennek a szervezetnek azonban előbb-utóbb, az UNEP-hez hasonlóan, nagy összegű pénzügyi alapra és politikai támogatásra lenne szüksége. A jelenlegi körülmények között a harmadik lehetőség látszik a leginkább vonzónak: egy uj tudományosműszaki koordinációs központ megteremtését szervezik, amely rendszerezné és összegezné a tudomány os-müszaki programokra és stratégiákra vonatkozó információkat az ENSZ rendszerén belül, tájékoztatná a főtitkárt a különböző szervezetek céljairól, fenntartaná a kapcsolatokat a tudományos-műszaki társadalommal, beleértve a kormányközi és nem kormányzati szervezeteket. A tudományos kutatást az ACAST javaslata néhány magasan kvalifikált szakértő vagy ad hoc tanácsadó bizottság hatáskörébe utalja. Az igy kialakított központ éppen a személyzet kis száma miatt igen rugalmas lehet és gyorsan tudna reagálni a változásokra, tanáccsal láthatná el a főtitkárt. A tudományos társadalmat leginkább érdeklő viták azon a bécsi értekezleten várhatók, amely közvetlenül megelőzi az ENSZ Tudomány és Technika Fejlesztési Konferenciáját /UNCSTD, 1979.augusztus I3-I7./ és elnevezése valószinüleg "ACAST Kollokvium a Tudományról, Technikáról és Társadalomról" lesz. Az értekezletre 200 kutatót, szakértőt hivnak meg, résztvesznek kormányzati képviselők és a rendszeren kivüli érdekelt szervezetek megbízottai is. Az összejövetel több tudományos értekezlet formájában történik; ezek a konferenciák üzenetet kívánnak intézni a Fejlesztési Konferenciához, s javaslatokat tennének az akcióprogramra. A Fejlesztési Konferenciát még négy igen fontos szimpózium előzi meg: Tallinban, 64