Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

А "С" t i p u s t "mesterségbeli iskoláknak" nevezhetjük. Legfőbb céljuk a "jó szakemberek" képzése, amibe beleértendő a "szakmai étoszra" való nevelés is. A két alapvető cél tekintetében ezen iskolák tagjai nem mondanak le a továbbterjesztők szerepéről sem, de ezt a szerepet a példamutatás, az érvelés és a bizonyítás jegyében töltik be. A tudományos iskolák tipizálása révén fontos eszköz jut a tudomány irányitóinak és szervezőinek a birtokába. Megismerhetők belőle az egyes társulások jellemzői és hajlamai, ami ellenőrizhetőbbé teszi működésűket és fejlődésüket, illetve megelőzhetővé eltorzulásukat. Az eltorzulás legjobb megelőző ellenszere a sok és a sokféle iskola. Ez részletesen a következőkkel indokolható: 1. Ha sok iskola működik, változatosabbak és kedvezőbbek lesznek az utánpótlás felkészülési lehetőségei, mint amikor csak egyetlen képző mester vagy cég áll rendelkezésre. 2. A sok iskola megakadályozhatja a szellemi betokosodást, fenntarthatja az erkölcsi érzékenységet. 3. A sok iskola következménye az érdemi programok folyamatos konfrontációja, ami eredményesebbé teszi a kutatást, gazdagitja a tudományos közéletet. 4. A sok iskola versenye kiszűri az elszürkülés, a megcsontosodás, a bürokrácia, a technokratizmus komoly veszélyeit . 5. Sok iskola esetén tényleges eredmények elérése számit igazi tettnek, s az erre való törekvés igen könnyen lépi át a különféle intézményi és tárcahatárokat. 6. A sok iskola jó propagátora a tudományos ismereteknek a "tudományon kívüli társadalomban" is, s ezáltal hozzájárulhat az állampolgárok dogmatizmus és monopolizmus elleni felkészítéséhez. 7. A sok iskola a tudományos ismereteket mint társadalmi tudatformát, állandóan dialektikus mozgásban tartja. — GOÓKOWSKI,J.: Trzy typy szkói naukov/ych. /А tudományos iskolák három tipusa./ = Zagadnienia Naukoznawstwa /Warszawa/,1976.2.no. 179-197.

p. T m Nyugat-európai tudománypolitikai szimpóziumok Az Európai Bizottság 1977.április második felében, Brüsszelben háromnapos szimpóziumot tartott a Tudománypolitikai Alapítvány /ТА/ rendezésében "Európai stratégiák: tudományos és műszaki politikai javaslatok" címmel. A résztvevők /60 fő/ kutatási tanácsok, kutatóintézetek, egyetemek, az ipar és a kormányok küldöttei voltak. A találkozó nagyon hasznosnak bizonyult, mivel gyakor lati problémák kerültek napirendre. Michael Shanks, a Bizottság korábbi főigazgatója azt javasolta, hozzák létre a tudománypolitikai szövetségek olyan szervezetét, mely elősegítené a szövetségek munkáját anélkül, hogy alárendeltek lennének az uj központnak. E javaslatot a Bizottság a TA-val karöltve fogja tanulmányozni. Shanks leszögezte, a Közösségnek szüksége van politikai e lkötelezettségtől mentes szakértői hálózatra , mely a természettudományos képzettséggel nem rendelkező vezetőket mindennapos problémákról a megfelelő szaktanáccsal látja el. E célból a XII.Főigazgatóság —mely a Bizottságnak a kutatásért, a tudományért és az oktatásért felelős osztálya, s mely a fenti szemináriumot jelentősen támogatta— két másik rendezvényt készit elő: az egyik egy juniusban sorra kerülő háromnapos szimpózium lesz "Tudomány és társadalom" cimmel, a másik —melynek előkészületei még nem fejeződtek be— a nukleáris energia fórum lesz. Ez utóbbit 1977 februárjában Guido Brunner, nyugateurópai energia- és kutatási megbízott javasolta. A szimpózium megállapította, hogy Nyugat-Európának két sürgető problémával kell szembenéznie: a magasan kvalifikált természettudományos diplomások elhelyezkedési nehézségeivel, és a felújítási problémával. Az egyetemek bővítésének az időszaka lezárult, az infláció és a gazdasági megtorpanás a diplomásokat állástalansággal fenyegeti, ugyanakkor számos más nehézség mellett felmerül a képzésükbe befektetett összegek veszendőbe menésének a problémája. Egyesek —nem törődve az alapkutatással— azt mondhatják, hogy a felesle-