Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

monopol helyzetben levő, már-már oligarchikusnak minősíthető csoportok uralják; - a tudósképzés és a kutatómunka irányítása bürokratikus.koncepciótlan és csakis mennyiségi eredményekre törekvő; - a kutatócsoportok irányitóinak és az oktatóknak elméleti és módszertani felkészültsége alacsony színvonalú, illetve a tudománnyal foglalkozó filozófiai kulturája általában sekélyes; - a hivatalos tudományos autoritások igazság- és szabályzat-kánonjait az érdekeltek teljes, vagy majdnem teljes mértékben elfogadják; - a tudományos étosz vonatkozásában a deviáns állapotok karrierizmushoz és szélhámossághoz vezetnek; - az eredményességet gyors gazdasági vagy politikai sikerekkel mérik, s nem lévén kiváncsiak a valóság modelljére, nem biztosítják a "termékeny viták" kibontakozását ; - a nagyobb előnyök és karrierjük biztosítása végett a tehetséges tudósjelöltek adminisztratív pályákra lépnek. Az iskolák felvirágzásához szükséges körülmények, illetve az iskolák létét lehetetlenné tevő állapotok felsorolásának tanulmányozása nyilvánvalóvá teszi, milyen könnyű a pozitív helyzetből a negatívba való átfordulás. Ezért mindenütt és mindig ügyelni kell arra, hogy az iskolák ne éljenek viszs z a a működésükhöz megteremtett körülményekkel, s kétségtelen társadalmi és tudományos hasznosságuk ne torkolhasson szekták és oligarchiák kialakításába, illetve dogmatizmusba,-monopolizmusba és megcsontosodásba, vagyis azokba a betegségekbe, amelyek megelőzésére és megakadályozására létrejöttek. A hajdani és a ma létező tudományos iskolák tanulmányozásából három jellegzetes tipus különithető el. /А valóságban —természetesen— nincsenek egészen "tiszta" típusok, inkább csak az elméletileg megkülönböztetett típusok valamelyike kap főszerepet ebben vagy abban az iskolában./ Az "A" tipus a tudományos világban és a tudománnyal összefüggő strukturális kérdésekben sajátos "filozófiai szólamként" lép fel. A tudománynak mint ismeret minőségnek értelmezésében és felfogásában ez a tipus mindenekelőtt doktrinér önmeghatározásokkal tűnik ki. Különösen a tudományos elmélet és módszertan episztemológiai fenomenológiájának különféle aspektusaival, valamint a tudománynak mint a kultura egyik formájának az általános kultura jellegére gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdésekre reagál nagyfokú érzékenységgel. A tipus nevelési célja a "küzdő hitvallók" seregének a kiképzése. E sereg tagjainak kötelezettsége, hogy a közösség confessio fidei-jét hozzáértőén és elkötelezetten terjessze, illetve —szükség esetén— megvédje. Az ide sorolható tudományos iskolákra jellemző - a világnézeti hegemóniára való törekvés az adott szakterületen vagy tudományágon belül, - az általuk előnyben részesített elméleti és módszertani aspektusoknak abszolutizálása, illetve az ezt célzó kísérletek, - a döntőbírói jog megkivánása a vitatott tudományos kérdéseket illetően. A "B" típusba sorolható tudományos iskolák "meghatározott tudományos programok elvégzését" tűzik ki célként. Ezért részint a tudatosan megválasztott kutatási problematika és tematika, részint pedig az ugyancsak tudatosan megválasztott kutatási koncepció jellemzi őket. A tudományfilozófiai kérdések és hitvallások iránt nincs érzékük. A "B" tipus iskolái a feladatok megoldásában közreműködőket nevelnek maguknak. Létük és működésűk kísérőjelenségei : - az általuk vállalt feladatok pontos és lelkiismeretes meghatározása; - a vállalt program realizálásában mutatkozó kollektiv szellem; - a megválasztott területen jó elméleti, módszertani és technikai felkészültség; - az önálló gondolkodás, valamint a leleményes és aktiv magatartás pártolása a vállalt program realizálásában; - az iskola episztemológiai és aksziologikus alapelveiben való elmélyült tájékozottság. 85