Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

növekedést jelent. Ilyen és hasonló adatokat tettek közzé egy most megjelent "a K+F források hazai alakulása, 1953-77" cimü, az Országos Tudományos Alapitvány által publikált tanulmányban. A K+F ráfordítások növekedését elsősorban a szövetségi kormány K+F alapjai hatrozzák meg, melyek várhatóan az 1976-os 19,8 md 0-ról 21,8 md 0-ra nőnek, leginkább a honvédelmi-, energia-, és űrkutatás területein. A nem szövetségi kormány kutatási ráfordítások is emelkednek, bár kisebb mértékben. A K+F az előrejelzések szerint —az előző évhez hasonlóan— a bruttó nemzeti termék 2,2 %-át képviseli 1977-ben. Ez az arány az 1964.évi 3 os szinttel szemben jelentős csökkenés. Az alapkutatások költségei előreláthatóan 5»2 md 0-t tesznek ki 1977-ben ami 8,3 %-os, változatlan áron 2 %—os növekedés 1976-hoz viszonyítva. Az alkalmazott kutatások költségeit 9 milliárd 0ra, a fejlesztési kiadásokét 26,6 md 0-ra becsülik 1977-ben. Az alapkutatásokra forditott kiadások legnagyobb részét, mintegy 54 %-ot, az egyetemi szektorban, mig az alkalmazott kutatások és a fejlesztési kiadások többségét, 52, illetve 82 %—ot az ipari kutatásoknál használják fel. Teljes munkaidőben számolva kb. 542 ООО K+F-ben dolgozó tudóst, illetve mérnököt alkalmaztak 1976-ban az Egyesült Államokban, ami 2 %-kal több 1975-höz képest. Az elmúlt két évben mindegyik szektorban bővül a K+F-ben foglalkoztatottak száma; visszatekintő leg a tudósoknak és mérnököknek mintegy egyharmada tevékenykedik a K+F-ben. — Total U.S. R+D spending to reach 0 40.8 billion in 1977. /Az Egyesült Államok K+F ráfordításai 1977-ben elérik a 40,8 milliárdot./ = National Science Foundation News /Washington/,I977.jul.19. l.p. /NSF FR77-73./ „ n A Római Klub uj beszámolója 21 nemzetközi szakértő a Nobeldijas Jan Tinbergennel az élen kidolgozta a nemzetközi rendszer reformját a Római Klub számára. Ebben nincsen szó katasztrófa helyzetről, mint a Római Klub korábbi beszámolójában "A növekedés határai"— ban. A tudósok a nemzetközi rendszer poli tikai, gazdasági, szociális és kulturális viszonyainak alapvető megváltozt atását követelik. A jövőbeni fejlesztéseknek a szegénység és a munkanélküliség megszüntetését kell célul kitüzniük, és biztosítaniuk kell, hogy az alapvető emberi szükségleteket —különösen az élelmezést és a lakáshelyzetet— az emberi és a fizikai erőforrások optimális felhasználásával az egész világon kielégíthessék. Ez hatékony termelést és a rendelkezésre álló javak és szolgáltatások igazságos elosztását követeli meg. Magában foglalja az újra fel nem használható nyersanyagok ésszerű felhasználását, alternativ termelési és fogyasztási struktúrák kifejlesztését, a nyersanyagok kiaknázása és helyettesítése programjainak kidolgozását. A nemzetközi kereskedelem és iparosítás strukturája, gyakorlata és intézményei lényegében az ipari országok érdekei nek megfelelően fejlődtek. A jelenlegi nemzetközi munkamegosztás nem univerzális, ezért az uj nem zetközi rendszer egyik célja optimális és dinamikus nemzetközi munkamegosztás létre hozása. A nemzetközi munkamegosztás fogai mát dinamikus értelemben kell használni, mint a termelési struktura progressziv változását az idő folyamán régiók és országok között, ugy hogy a változó komparativ előnyökből valamennyien profitáljanak. Az UNIDO 1975 márciusában Limában megtartott közgyűlésének ered ményeként létrejött nyilatkozat és akcióterv fogalmazza meg a fő célkitűzéseket az iparositás területén. 2000-re a világ ipari termelésében a harmadik világ részesedését a jelenlegi 7 %ról 25 %—ra kivánják növelni. Ahhoz, hogy ezt elérjék a döntések és intézmények uj kereteit kell létrehozni. Szükséges azoknak a struktúráknak, magatartásmódoknak és gyakorlatnak a megszüntetése, amelyek alapvetően a csoportérdekeknek megfelelően fejlődtek, s amelyek összeegyeztethetetlenek az igazságos nemzetközi gazdasági-társadalmi renddel. 80