Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
1. szám - Figyelő
A nyilatkozat és a terv hangsúlyozzák az ipari országok és a harmadik világ országai közötti konzultációk szükségességét a beruházásokra és egyéb intézkedések kérdésében. Ez megfelelő megegyezésekkel nemzetközi iparositási stratégiához vezethetne, amely világméretű programok sorából állna; ezeket területi alapon lehetne megvalósítani. E programok segíthetnének a nemzeteknek összefüggő iparpolitika kialakításában, sőt a nagy nemzetközi vállalatokkal való tárgyalások alapjául szolgálhatnának. Intézkedések egész sorát tartalmazhatnák a nyersanyagok, ásványkincsek és ipari alapanyagok ésszerű forgalmának biztosítására. Egy általános és nemzetközileg elfogadott magatartási kódexet is tartalmaznia kell ennek a stratégiának. Ezek a magatartási szabályok a kereskedelmi gyakorlatra, a technológiák átadására, a tőke áramlására, az igazgatásra és a műszaki tudományokra vonatkozhatnak. E stratégiának az érvényesítése az életképes ipari projektumok finanszírozását támogató intézkedéseket és intézményeket követel. A fejlődő országok, ipari politikájuk kialakításakor, a munkahelyek létrehozásának, az alapvető emberi szükségleteket kielégitő javak termelésének, a belföldi nyersanyagok feldolgozásának és a feldolgozott termékek exportjának fognak előnyt biztositani. Hathatós intézkedéseket kell hozni a fejlesztés, a technológiák átvételére és alkalmazásáéra. Uj technológiákat kell kifejleszteni, amelyek mindenekelőtt a harmadik világ országainak igényeit elégitik ki, mert a technológia dualista rendszerének —a különböző ágazatok különböző technológiai szinvonalának kihasználása— a harmadik világ legtöbb országában fenn kell maradnia, hogy egyidejűleg munkahelyeket teremthessenek és a megtermelt ipari javak exportját is növelhessék. Ha a kivánt növekedési rátákat elérik, akkor ez a dualitás a következő vagy az azt követő évtizeden belül eltűnhet. Néhány ipari állam megvitatta egy nemzetkö zi iparositási intézet létrehozásának tervét. A nemzetközi munkamegosztás javitására vonatkozó kísérleteknek nem szabad kizárólagosan az ipari szektorra koncentrálódniuk, hanem a mezőgazdaságot is át kell fogniuk. Az első lépés azon termékek egyeztetése, amelyeket a különböző országok jelenleg vagy potenciálisan komporativ előnyökkel termelhetnek. Az agrárpolitikát erre kell alapozni, ezeknek a termékeknek a termelését kell szorgalmazni. A kereskedelempolitikának lehetővé kell tennie minden mezőgazdasági termék számára a piacokra való szabad kijutást. Fontos az állami kereskedelmet folytató országok bevonása a nemzetközi munkamegosztás újraszervezésére irányuló kísérletekbe, mind ipari, mind mezőgazdasági területen. Az integrált nyersanyagprogram, amelyet az UNCTAD alakított ki, példa arra, mit lehet tenni. A főcél az, hogy a harmadik világ országainak fő exporttermékei számára az árakat ugy szabályozzák, hogy vásárlóerejük állandóan növekedjék. Azennek eléréséhez szükséges eszközök, többek között az indexálás, kompenzáló finanszírozás, a nagyobb ellenőrzés. A cél elérésének, illetve a különböző eszközök felhasználásának felelősségét átveheti egy világkereskedelmi és fejlesztési szervezet, amely az UNCTAD hatáskörének és aktivitásának szélesítésével jöhet létre. A kereskedelmi kapcsolatok fokozódó multilaterizálásáh о z információk cseréjére, konzultációkra és széles körű kormányszintű együttműködésre van szükség. A fennálló szervezeti kereteket, különösen az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságát és az UNIDO-t, ezek titkárságait megfelelő módon bővíteni kell. — Club of Rome - Bericht: Thesen für die Zukunft. /А Római Klub beszámolója: A jövőre vonatkozó tézisek./ = Wirtschaftswoche /Düsseldorf/, 1977.9. no. 60-62. p. Társad a lomtudo mányi módszertani konferencia Moszkvában 1977 januárjában Moszkvában összszövetségi elméleti konferenciát tartottak a Szovjetunió Tudományos Akadémiája /SZUTA/ Elnöksége társadalomtudományi szekciójának, valamint a Szovjetunió Közép- és Felsőfokú Szakoktatási Minisztériumának rendezésében. 81
