Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
1. szám - Bibliográfia
vatkozik-e váratlan tudományos felismerésekre — melyek bármilyen hasznosak és értékesek lehetnek a "köz" és a "tudományos világ" számára, nem felelnek meg a megrendelő céljainak. Az olvasmányos, szellemes könyvet válogatott irodalomjegyzék egésziti ki. MORAVCSIK.M.J.: Science development: the building of science in less developed countries. Bloomington, 1975/ Program of Advanced Studies in Inst. Building and Technical Ass. Methodology»Indiana Univ. 291 p. Tudományié jlesztés: tudományépités a gyengén fejlett országokban. Sok vita folyik nemzetközi fórumokon arról, miképpen segitsék a gyen gén fejlett országok tudományos fejlődését. Vannak, akik ugy vélekednek, hogy az emiitett országok támogatásra szorulnak a helyes ut megtalálásában, de sokan azt hangoztatják, nincsen szükség idegen beavatkozásra: segítsenek ezek az országok magukon, ha akarnak, akkor és ugy, ahogy tudnak. Ez utóbbi álláspont vulgarizált, de gyakran elhangzik és befolyásolja a kérdésről folyó párbeszédet. Moravcsik könyvével csatlakozik a fenti vitához, s a fejlődő országok tudományfejlesztésével kapcsolatos nemzetközi programok prob 1 émáit tárja fel. Valamenynyi fejezet két részre oszlik: az első rész bevezető jellegű, a második, alapos statisztikai anyaggal alátámasztva, a hátteret ismerteti és a kommentárokat tartalmazza. Figyelme a tudománypolitikára, -tervezésre és -irányításra, valamint a nemzetközi műszaki segélynyújtás különféle aspektusaira összpontosul, s az egyes fejezetekben az oktatás, a munkaerő, a tudományos kommunikáció és kutatás problémáit vizsgálja. Moravcsik szerint a hetvenes évek nemzetközi segélynyújtása sem mennyiségben, sem minőségben, sem hatékonyságban nem érte el a hatvanas évekét. Az eredménytelenségért mind a fejlődő, mind a fejlett országok hibáztathatok. Moravcsik állításaival vitába szállt Theresa Tellez, aki korábban az Országos Tudományos Akadémia Nemzetközi Tudományos és Műszaki Fejlesztési Tanácsában dolgozott. Tellez egyetért Moravcsikkal abban, hogy több eredményt kellett volna elérni a gyengén fejlett országokban a tudományfejlesztés, és ezen keresztül az alapvető emberi szükségletek kielégítése terén, mint amennyit eddig fel tudnak mutatni a nemzetközi segélynyújtás keretében, de az elért eredmények lebecsülése szintén súlyos hiba. Moravcsik szem elől téveszti azt a tényt, hogy az előbb emiitett tudományfejlesztési törekvések viszonylag rövid múltra tekintenek vissza, igy észrevételei és általánosításai sokszor megalapozatlanok. A nemzetközi szervezetek /UNESCO, az Amerikai Államok Szervezete stb./ szakemberei —bizonyos tapasztalatok leszűrése után— csupán egy évtizede ismerték fel, hogy a nemzetközi segélynyújtásnak fontos eleme a tudománypolitika, s csak ezután kezdtek a modellezés, a törvényhozás, a K+F ösztönzők és a minőségellenőrzés kérdésével foglalkozni. Moravcsik figyelmen kivül hagyja, hogy számtalan hasznos projektum valósult meg a fejlődő országokban, kezdve országos kutatási tanácsok alapításától a jelentős egyetemi továbbképző központok felállításáig. Érdeme viszont az, hogy felhívja a figyelmet a nemzetközi segítségnyújtás keretéhen megvalósított tudományfejlesztés tényleges problémáira, és a tudományos közösség még aktivabb részvételére buzdit. Impact: science on society. Ed.by R.L.Wolke . Philadelphia-London-Toronto,1975, Saunders. 247 p. /Saunders golden series./ A tudomány társadalmi hatása. MTA A természettudományok —szemben a bölcsészettudományokkal vagy a filozófiával, melyek többé-kevésbé passzívan szemlélik az emberi társadalom különböző oldalait— aktiv diszciplínáknak tekinthetők, mivel állandóan megváltoztatják a világot. Éppen ezért a természettudományok és a társadalom kapcsolatának feltárása és a figyelem központjába helyezése egyre sürgetőbb feladat. Az utóbbi időben mind több egyetemen szerveznek speciális kollégiumokat a nem természettudományos hallgatóknak a 101
