Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Figyelő

Kérdés : A beszélgetésből ugy tiinik, mint­ha biztatónak látná a gyógysze­részeti politika alakulását. Válasz : Igen, annak látom. Amikor a gyógy­szerészeti ipar vitája 1959-ben megindult, ez az iparág egyedül állt, ma már ismert szaktekinté­lyek kapcsolódnak be a nyilvános vitába, s a kongresszusi képvi­selők is keresik a jó megoldáso­kat. Kérdés : Egyesek ugy érzik, hogy a főbb be­tegségeket /pl. rákot/ könnyebben és gyorsabban le lehetne győzni, ha a nagy gyógyszervállaletok egyesítenék erőforrásaikat, de az antitröszt törvények ennek útjá­ban állnak. Válasz : Nagyon csodálkoznék rajta, ha az antitröszt törvényt emleget­nék a közérdeket annyira szol­gáló kérdésben. A főbb kutatási területeken /rák—, szívbetegsé­gek és a magas vérnyomás kutatá­sa/ tényleges együttműködés fo­lyik a nagyvállalatok között, s a kutatási eredmények publikálá­sa is ezt a célt szolgálja. — A Corporation president looks at R+D management. /Egy vállalati elnök véleménye a K+F vezetésről./ = Research Management /New York/, 1976.3.no. 7-Ю.р. „ a A z elefántcsontparti Tudományos Kutatási Minisztérium Az elefántcsontparti Tudományos Kutatási Minisztérium megalakulását I97I. junius 8-án határozták el, ugyan­ezen év szeptemberében pedig egy másik határozatban döntöttek az uj szervezet­nek nyújtott juttatásokról. Az országban folyó kutatási tevé­kenységet meghatározó minisztérium több feladata közül az első a kuta­tási tevékenység —nem minden nehézség nélküli— össze­hangolása, Ezt megköveteli az a tény, hogy az országban a kutatáso­kat különféle intézetek végzik, s ezek jogi státusa és finanszírozásuk módja eltérő. A második feladat a terve­zés és képzés. Célja, hogy biztosítsák az elefántcsontparti kutatá­si mechanizmus adminisztratív és tudomá­nyos infrastruktúráját. Ezt az irányzatot az Elefántcsontparti Demokratikus Párt — Afrikai Demokratikus Tömörülés VI.kong­resszusán, I975«októberében "elefántcson­tositásnak" nevezték el. A helyzet és a problémák feltárásá­ra a minisztérium közzétette a "Tudomá­nyos és pénzügyi programozás módszerét". A Minisztérium évenként bizonyos számú bizottságot hoz létre annak megálla­pítására, hogy mely kutatások élvezzenek elsőbbséget. A bizottságok több szerepet töltenek be: értékelik a folyamatban levő programokat, megvizsgál­ják és eldöntik, hogy melyeket érdemes folytatni, megkönnyítik a tudományágak és szervezetek közötti együttműködést. Ahhoz, hogy egy kutatási programot elfogadjanak, két feltételnek kell meg­felelnie: közvetlenül vagy közvetve hozzá kell járulnia a fejlődéshez és olyan ma­gas tudományos szintű­nek kell lennie, ami lehetővé teszi a nemzeti és nemzetközi együttműködést. A programokkal kapcsolatban két probléma merül fel. Az egyik a bizottságok számának a csökkentése a ha­tékonyság-növelés érdekében. /1972-ben 8 ilyen bizottság működött, 1974-ben már 33*/ A másik az alap— ós alkalmazott ku­tatások közötti kapcsolat. A kétféle kutatásnak kiegészítenie, nem pedig helyettesítenie kell egymást. A ku­tatás és fejlesztés közötti szoros kap­csolathoz különféle szervezetek intég­rait programja szükséges. Célja az elkö­vetkező évek költségvetési előirányzatai­nk.. felülvizsgálása az adott év eredménye­inek ismeretében. Tagjai a kutatási, ter­vezési és gazdasági minisztériumok, a felhasználó minisztériumok, a fejlesztési társaságok vezetői és a kutatásban részt­vevő más országok képviselői. Az úgynevezett összefog­laló bizottságok uj prog­ramok finanszírozásának és a folyamatban levő programok támogatásának ügyében dön­tenek. Nem tagjai a kutató szervezetek képviselői, csak a felhasználó miniszté­riumok, a tervezési minisztérium és a köz­társasági elnökség képviselői. A bizott­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom