Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Figyelő

delemtől . Minthogy kis országok, exportjuk és importjuk jelentős részét alkotja bruttó nemzeti terméküknek /BNT/. 1970—ben Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia a világ első 20 állama között volt a külkereskedelemben. Az ipari K+F-t nagyfokú koncentráció jellemzi: a K+F ráfordítások nagy részét néhány kutatásintenziv iparágban alig néhány nagy cég szolgáltatja. A K+F projektumok általában rövidtávuak, s a K+F tevékenység földrajzilag is koncentrált. Egy vállalat vagy ágazat kutatásintenzitása különféleképpen számitható ki. Ha a K+F költségeket a termelési összköltségek százalékaként mérjük, a svéd ipar kutatásintenzi— tása kétszerese a finn és norvég iparnak /3,1 % az 1,5 hoz/. Vannak továbbá különösen kutatásintenziv iparágak, pl. a gyógyszeripar /26 %-kal Svédországban/, vagy Norvégiában a telekommunikációs iparág 18,6 %-kal. A kutatásintenzitás kiszámításának egy másik módja az, ha egy bizonyos K+F beruházásait az összes ipari K+F beruházásokhoz viszonyítják. Például Norvégiában négy ágazatra jut az ipari K+F 70 %—a. Mind a négy országban a gépipari és vegyipari termékek a legkutatásigényesebbek: Dániában a harmadik helyet az élelmiszertermékek, Finnországban a faipari termékek, Norvégiában meg Svédországban a fémipari termékek foglalják el . Svédország fordit legtöbbet gépipari termékekre: 1971—ben e célokra mintegy 200 millió dollárt költött. Ezen adat sokatmondó —ösz— szehasonlitva azzal a 25 millió dollárral, melyet néhány legkutatásigényesebb skandináv iparág költött—, mert a katonai-, ipari komplexum vezető szerepét mutatja a svéd gazdaságban és politikában. I97O-I97I—ben a bányászati és ipari cégek száma /melyek öt vagy annál több alkalmazottal rendelkeztek/ megközelítette a 32 000-t /Dániában 6 900, Finnországban 4 900, Norvégiában 7 300 és Svédországban 12 900/. Ezek közül kb. 2 000 folytatott K+F tevékenységet: Dániában és Norvégiában 450 vállalat /500 fölötti alkalmazottal/ végezte a K+F 70 %-át, Finnországban és Svédországban a K+F 85 %-át. A skandináv ipar aránylag kevés alapkutatást folytat. A viszonylag rövidtávú fejlesztési projektumokra az összráforditások 75 %-áX fordítják Finnországban, 90 %-ái Svédországban. Az ipari laboratóriumok földrajzilag is tömörülnek. Például 1971-ben a norvég K+F 80 %-a az Oslofjord körzetében összpontosult. A kutatásintenziv iparok tipikusan fejlődő iparágak, általában magas extraprofit rátával. A kisvállalatok nehezen vágnak bele K+F munkába, részben a műszaki és kereskedelmi bizonytalanság, részben a magas költségek miatt, mindez azonban nem akadály a nagyvállalatoknak. A fejlesztési projektumokra történő összpontosítást az magyarázza, hogy kevesebb a kockázata, mint az alapkutatásnak. A földrajzi koncentráció ugyanazzal a tényezővel magyarázható, mely az iparvállalatok telepítésében közrejátszik. Az ipari laboratóriumok K+F tevékenységét sokszor "kutatáskonzervativ— nak" nevezik. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az ipari K+F a fejlesztési munkára összpontosul , másodsorban azzal, hogy az ipar, igényeihez mérten, keveset költ K+F — re. A fenti számok ellenére a skandináv iparral kapcsolatban gyakran emlegetik ez utóbbi megállapítást, melyre a következő négy tényező ad magyarázatot: а/ a K+F eredményeket nehéz magáncélokra felhasználni; Ъ/ finanszírozási problémák merülnek fel; с/ gazdasági kockázat és bizonytalanság jelentkezik; d/ az egyes cégek számára nem állnak rendelkezésre olyan eszközök, melyekkel a társadalmi tényezők számba vehetők. Az ipari K+F—bői származó információ gazdasági értékkel biró áru, de nem a szokásos értelemben. Ha az információt uj termékben valósítják meg, a versenytársak kielemezhetik, s igy a kiszivárgó információ a versenytársakat kedvezőbb gazdasági helyzetbe juttatja, mint az ujitó céget, mivel learatják az ujitás gyümölcseit — mégpedig az eredeti K+F beruházások nélkül. A nagy beruházások miatt a "lekoppintás" kifizetődőbb, mint az ujitás. A K+F beruházások kockázata műszaki és kereskedelmi jellegű. Kezdetben sohasem lehet tudni, vajon a K+F gyakorlati eredményhez vezet-e, s ha mégis, akkor 84