Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Figyelő

összlétszámának 26,5 %—át tették, 1975— re ez a mutató csak 30,2 %—

ig emelkedett, ami jelentősen alatta marad az országos átlagnak. A tudományok doktora fokozattal rendelkezőknek csak 9 %—&, a kandidátusi fokozattal rendelkezőknek csak 21 %—a műszaki. A tudományos kutatóintézetekben folyó fejlesztési munkák reprezentatív vizsgálata azt mutatta, hogy találmányi színvonalú, szerzői bizonylattal rendelkező fejlesztések részaránya egyharmadnál is kisebb. A Gruz Tudományos Akadémia bányamecha— nikai intézetében ez a mutató 28 %, a Hidrotechnikai és Meliorációs Intézetben 15,1, az Energetikai és a Hidrotechnikai Létesítmények Intézetében 7,8 a Textilipari Tudományos Kutatóintézetben 1,3 %. Ez a helyzet jórészt a tudományos erők szét — forgácsolódásának következménye. Az alkalmazott kutatásban a témák egyharmadát 1—3 munkatárs dolgozza ki, s a várható gazdasági hozadék 10 ezer rubelnél kevesebb. A köztársaságban már meghatározták a komplex kutatások fő irányait az ipar, az építőipar, a közlekedés, valamint a mezőgazdaság technikai és technológiai problémáit illetően. A tudományos kutatási munkák terveiben csökkentették a kis témák számát, és növelték a komplex témák részarányát . Fokozták a követelményeket az uj projektumok gazdasági megalapozottságát illetően is. A tudomány beruházási strukturája ezután fokozottabban törekszik a műszaki haladást elősegítő K+F gyors fejlesztésére. Az eszköznövekedés 70 %-a a műszaki és természettudományok fejlesztésére irányul. A műszaki tudományok ráfordításai az ötéves terv végén elérik a tudományos kutatások összráforditásainak 45 %—át. Ezzel egyidejűleg növekszik a természettudományos alapkutatások finanszírozása is. Szükséges, hogy a tudomány finanszírozásán belül növeljék az anyagi-műszaki bázis fejlesztésére fordított összegek részarányát, ami kedvezően hat majd a befektetések gazdasági megtérülésének növekedésére. A tudományos, különösen a számítástechnikai berendezések kihasználtsága speciális köztársasági központok szervezésével is fokozható. — CSOCSIEV.R.: Povüsat' éffektivnoszt' naucsnüh iszszledovanij. /А tudományos kutatások hatékonyságának növelése Grúziában./ = Ékonomicseszkaja Gazeta /Moszkva/,1976. A skandináv ipari K+F A skandináv államokban a gazdasági szektor költi a legtöbbet K+F—re: eltekintve a társadalom— és humántudományoktól, a dán és norvég K+F ráfordítások fele, a finnek 60 %—a, s a svéd kiadások kétharmada jut e szektornak. E négy országban a gazdasági szektor kutatási tevékenységének 90 %—át az ipar végzi. A gazdasági szektor K+F-ének nagy részét magukban a vállalatokban végzik, de e tekintetben jelentős eltérés figyelhető meg Norvégia és a többi ország között. Dániában, Finnországban és Svédországban e szektor K+F-jének 7—10 %-át, Norvégiában viszont 38 %-át külső intézmények végzik. A norvég adat azt mutatja, hogy az ipari tanácsadó intézetek —melyek zömmel állami finanszirozásuak— fontos szerepet játszanak az ország kutatási rendszerében. A magánszektorban végzett K+F legnagyobb részét maguk a vállalatok finanszírozzák . Dániában az állam a K+F 3 %-át finanszírozza, Finnországban 6 %-át, Norvégiában 14 %—át, Svédországban pedig 22 %—át /a svéd adat nem tartalmazza a társadalom- és humántudományokat/. Mivel a skandináv államok fejlett kapitalista országok, a K+F feladata a magánszektorban a profit növelése. A cégek a K+F beruházásokat más beruházásaikhoz hasonlóan kezelik; céljuk többet nyerni, mint amennyit befektettek. Pl. egy norvég bizottsági jelentés megállapította, hogy a gépipar mintegy 120 millió koronát költött I968ban K+F—re. Ezt a tetemes összeget csak az indokolhatja, ha valódi, hasznot hajtó beruházásnak tekinthető. A skandináv országok erősen függnek a külkereske83