Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

Alkalmazott kutatáson olyan elméleti, vagy kisérleti tevékenységet értünk, amelynek célja konkrét eljárások, technológiák, illetve módszerek kidolgozása, anyagok, szerkezetek előállitása laboratóriumi méretekben. Az alkalmazott kutatás a gyakorlat által felvetett problémák közvetlen megoldása az alapkutatásban megismert tudományos eredmények felhasználásával, illetve ismert tudományos eredmények alkalmazási lehetőségének keresése az emiitett célokra. Fejlesztésnek tekinthető általában minden olyan technikai és tech nológiai üzemszerű tevékenység, amely az alkalmazott kutatások eredményeinek közvetlen és konkrét gyakorlati —a gazdasági követelményeknek is megfelelő— hasznosítására irányul. Gyakran közvetlen és konkrét gyakorlati problémák megoldásához keres ismert, felhasználható tudományos eredményeket és műszaki ismereteket. A K+F HATÉKONYSÁGÁNAK FOGALKA A kutató—fej lesztő munka alapvető jellemzője az alkotói tevékenység. Az alkotás legátfogóbb jegye az újnak a létrehozása. Ha a kutatófejlesztő munka közvetlen célja a konkrét használati értékek, munkamódszerek kidolgozása, tökéletesítése, változások létrehozása az alkalmazott technikában, akkor ezek alkalmazásának.eredménye a munka társadalmi termelékenységének emelkedése. Ezért a kutató-fejlesztő munka a termelés elemének tekinthető. Ha a kutatás-fejlesztést az alkotó munka termékének tekintjük, akkor kézenfekvő törekvés, hogy hasonlóan a termelő folyamathoz, itt is felállítsunk egy input/output viszonyt, amely információt szolgáltat a kutató-fejlesztő tevékenység hatásfokáról. Ezek az információk mind a tervező munkában, mind a folyamatok időközi és utólagos ellenőrzésében felhasználhatók. Bár korlátozottan, de lehetővé teszik az egyes témák, kutatóhelyek, időszakok stb. összehasonlítását. A kutató-fejlesztő munka hatékonyságának vizs gálata szükségessé tehet nemzetközi összehasonlítást is A magasabb fejlettségű kutatási és fejlesztési rendszerek, célkitűzések és szervezeti formák összehasonlítása a hazaival sok hasznos útmutatással szolgálhat a kutatási tevékenység hatékonyságának megítélésekor. Az összehasonlításokat azonban sokirányú, gondos helyzetelemzéseknek kell kisérnie. Ma már elfogadottnak tekinthető álláspont szerint különbséget kell tenni a kutatások általános hatékonyságának és gazdasági hatékonyságának fogalma között. E nézet szerint a kutatások általános hatékonysága a kutatási cél eléréséhez szükséges tényezők /felszerelések, szervezeti formák, alkalmazott módszerek, létszám és összetétele, érdekeltségi rendszer stb./ összességének optimális felhasználását jelenti. Mindezeket a kitűzött cél megvalósítása, az elért eredmények szempontjából kell értékelni. Szemben az általános hatékonysággal, a kutatás gazdasági hatékonysága a ráfordi tásokat és az eredményeket állitja szembe. E fogalom figyelembe veszi azt a tényt is, hogy a kutatási eredmény gazdasági hozama csak részben függ a szűkebb értelmű kutatási ráfordítások optimális felhasználásától. A ráfordítások megtérülését külső feltételek, a gyártásba történő bevezetés eredményessége, az általános társadalmi-gazdasági háttér hatásai, a piac méretei, az értékesités feltételei stb. alapvetően befolyásolják. E nézet szerint, a kutatás gazdasági hatékonysága nem elsődleges, hanem levezetett fogalom: a kutatások általános hatékonysága és a kutatási eredmény gazdasági hasznosításának hatékonysága határozza meg. A továbbiakban kutatás-fejlesztés helyett a kutatás megjelölését használjuk, kivéve ha nyomatékosan a fejlesztés jellegét hangsúlyozzuk ki. A MÉRÉS ÁLTALANOS PROBLÉMÁI A kutatómunka hatékonyságmérésénél számos körülmény, befolyásoló tényező merül fel, amely nem hagyható figyelmen kivül ; ugyanakkor e tényezők szerepeltetése б