Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Szemle
A kutatásdöntési relációknak ötféle kapcsolási módja különböztethető meg: a/ soros vagy sorbakapcsolás, b/ párhuzamos kapcsolás, с/ alternativ kapcsolás, d/ előrecsatolás, e/ visszacsatolás. A kutatásdöntési hatáslánc ugy működik, hogy az első elem bemenetén megfigyelhető bemeneti értéket a kutatási elem a bele telepitett operátornak vagy algoritmusnak megfelelően transzformálja. A transzformált érték megjelenik a kutatási elem kimenetén mint kimeneti érték, belép az elemből kivezető csatornába, és azon keresztülhalad a kutatási hatáslánc következő elemébe, ahol ez a folyamat megismétlődik, amig végül a hatáslánc utolsó elemének kimenetén megjelenik az a kimeneti érték, amely a kutatásdöntési hatáslánc alkotta rendszerből vagy alrendszerből kilép /a környezetbe vagy a kutatási rendszer egy másik alrendszerébe/. Attól függően, hogy a kutatásdöntési hatásláncon belül milyen az elemek kapcsolási módja, az egyes kutatási elemeken belül végzett transzformációk együttvéve más-más végső kimeneti értéket adnak a hatáslánc kimenetén. Ha a kutatásdöntési hatásláncon információk haladnak keresztül, akkor ezt a képet még a kódolások és átkódolások kérdése bonyolitja, ugyanis abban az esetben, ha a kutatási hatáslánc egyes elemeinek a nyelve nem ugyanaz, vagy a csatornákon való továbbításhoz más nyelvet használnak, mint a kutatási elemeken belül, a kutatásdöntési hatáslánc megfelelő helyein még kódoló, átkódoló és dekódoló elemeket kell beiktatni. A gyakorlatban bármely kutatásdöntési egység egyszerű szabályozási körként ábrázolható. Az előirt érték a szóban forgó egység döntqsi feladata, pl. egy vegyipari kutatóhely kutatási terve. A döntés beállítási értéke a kutatóhely operativ munkaterve, a döntés tényleges értéke a megoldott kutatási feladat. A szabályozó diagnosztikai alrendszer22/ a kutatóhely vezetője, aki —a tényleges értéket figyelve és az esetleges eltéréseket meghatározva— az operativ munkatervet a szükséghez mérten módosítja. A vegyiparban alkalmazott kutatásszervezeti egységnek ilyen szabályozási körként való értelmezése azért nem puszta játék a fogalmakkal, mert ha szem előtt tartjuk azt, amit a hierarchikus kutatási struktúráról és a bonyolult kutatási rendszerek szabályozási köreinek többszintűségéről már láthattunk, akkor nyilvánvaló, hogy a vegyipari kutatásszervezeti hierarchia szabályozási körökben való megfogalmazása lényegesen tisztább és szigorúbb hatásköri szervezést tesz lehetővé, mint a gyakorlatban megszokott lineáris hierarchia szervezési elve. Ez utóbbi esetben a kutatási szervezet irányitása nem a visszacsatolás elvére épül, illetve a szabályozási körök csak spontán alakulnak ki. Ugy tűnik, hogy a kutatási szervezet minden szintjén szabályozási körrel állunk szemben, amelynek célját a következő felső szint határozza meg, diagnosztikai regulátora pedig a vezető /a főnök/. Ilyen értelemben mondható, hogy a lineáris kutatási hierarchiában spontán kialakult szabályozási körök léteznek. Itt azonban a szabályozási kör egyes jellemzői nincsenek meghatározva, a kutatásszabályozási körök hierarchiája nincs formailag rögzítve, s igy az utasítások —akár célmeghatározó, akár operativ beavatkozás jellegű utasításokról van szó— formailag lineárisan, szükséghelyzetben viszont véletlenszerűen, áramlanak a kutatási rendszer csatornáin. A diagnosztikai szükséghelyzet azért válik gyakori jelenséggé, mert a lineáris kutatási hierarchia nem képes külső és belső eredetű zavarok automatikus ellensúlyozására. Ugyanakkor a lineáris kutatási rendszerben számos olyan kutatásdöntési hely van, amelyhez hiányzik az effektor, vagyis a működést módosító elem, mert a végrehajtó alrendszer a lineáris kutatási hierarchia egy másik ágában helyezkedik el. így a kutatási döntés végrehajtásához szükséges diagnosztikai utasítás létrejötte érdekében a kutatásdöntési ponttól "fel kell mászni" a kutatási hierarchia létráján addig a csomópontig, amely a döntési pont és a végrehajtó elem közös felső szintje — gyakran egészen a piramis csúcsáig. CÉLMÓDOS ITC KUTATÁSDÖNTÉSI RENDSZER Vannak végül olyan visszacsatolásos vegyipari kutatási rendszerek is, amelyek nemcsak maguk állapítják meg a szabályozás célját és aztán ennek megfelelően szabá22/ MÉSZÁROS S.: Kutatási rendszerek szervezése. Budapest,1976. Tankönyvkiadó. 123-136.p. 47
