Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

lyoznak, hanem képesek a kutatási cél rendszeres megváltoztatására is. Ezek az úgynevezett célmódositó kutatásdöntési rendszerek. Az ilyen kutatási rendszert alapvetően nem az egyensúlyra törekvés jellemzi, hanem az, hogy működése közben képes a vegyipari kutatási rendszer lehetésges állapotai közötti preferálási sorrendet,

s ennek megfelelően a döntés célját is megváltoztatni. Vegyünk egy piacra termelő vegyiüzemet. A piacról érkező információk alapján, figyelembevéve a belső akkumuláció nyújtotta lehetőségeket, a vegyiüzem módosítja kutatási célját. A régi kutatási cél helyébe uj cél lép, uj termékek kikísérletezése, a meglevő termelés bővítése, uj piacok meghódítása formájában. A vegyiüzemen belüli döntés erre az uj kutatási célra "áll be". A célmeghatározó elem /a termelési terv/ közli az uj célt a kutatási alrendszerrel, s a kutatásirányitási alrendszer erre az uj célra szabályozza be a vegyiüzem működését. A régi preferált állapot helyébe tehát uj preferált állapot lép. A vegyiüzemen belül pedig —az absztrakciónak ezen a szintjén— két összefonódó szabályozási kör figyelhető meg. Az egyik pozitív visszacsatolásos szabályozási kör, amelyik a belső akkumulációra támaszkodva uj kutatási célt, s ebből származtatott termelési cél kitűzését indítja meg, a másik negativ visszacsatolási kör, amely a termelő tevékenységet ennek az uj célállapotnak az elérésére szabályozza be. A vegyipari kutatási célok pozitív visszacsatoláson alapulnak, mig a működési folyamaton belüli, rövidebb időszakra szóló egyensúlyi állapotok biztosítása negativ visszacsatolásos szabályozáson alapul. Ennek következtében a vegyipari kutatásdöntés a mozgó egyensúlyon alapul. A kutatás tehát egyensúlyi állapot elérésére van beállítva, de ez az egyensúly ciklusonként változik, mondhatni magasabb szinten valósul meg. A kitűzött egyensúlyi állapotnak mint kutatásdöntési célállapotnak a változását, alacsonyabb szint helyett magasabb szinten, pozitív visszacsatoláson alapuló kutatási célmódositások határozzák meg. Nyilvánvaló, hogy a kutatási rendszer valójában számos, több szintű szabályozási kör összefonódásából álló rendszer. E szabályozási körök között vannak negativ és pozitív visszacsatolásos szabályozási körök. A kutatásdöntési rendszer komplexitása éppen azon alapul, hogy sok ilyen szabályozási kör összefonódásából tevődik össze. Ez a megállapítás még kiegészíthető azzal a felismeréssel, hogy a kutatásdöntési rendszer nemcsak önszabályozó és önszervező rendszer /szabályozási algoritmusait és struktúráját önmaga határozza meg, és időről-időre módosítja azt/, hanem működési célját is önmaga határozza meg, és időközönként azt is módosítja. így például a vegyipari kutatási rendszer dinamikáját is éppen az magyarázza, hogy a működési cél módosítása következtében kell gyakran döntési struktúráját és szabályozási algoritmusait is módosítania, az uj kutatási cél elérése gyakran átstrukturálást is szükségessé tesz. így például az egyre élesedő vegyipari piaci verseny viszonyai között terjeszkedni kivánó vegyiüzem bizonyos időszakra /például ötéves távlatra/ kitűzi uj, versenyképesebb termékek kutatását és gyártásának megindítását. A kutatás irányainak helyes kiválasztásához igen alaposan mérlegelt és egyrészt nagy mennyiségű, másrészt gondosan szelektált műszaki-gazdasági információkkal kell rendelkeznie, és azokat a kutatási döntés céljából sokoldalúan fel kell dolgoznia. A kutatásdöntéssel együtt járó kockázat ugy csökkenthető hatékonyan, ha számos kutatási variánst számítanak végig, mind a ráfordítás, mind a várható piaci értékesíthetőség oldal áról. Ehhez egyrészt minden vegyiüzemi fejlesztési variánshoz be kell gyűjteni a várható fejlesztési költségekre, a várható gyártási költségekre, esetleg a gyártás beindításával kapcsolatos beruházási költségekre vonatkozó műszaki információkat, másrészt be kell gyűjteni az egyes kutatási variánsok nyomán gyártott termékek versenyképességére, s esetleg a versenytársak kutatási s-zándékaira vonatkozó információkat is. Az egyes kutatási variánsokat többé-kevésbé formalizált módszerekkel modellezni kell, s ebbe a modellbe be kell táplálni az emiitett információkat. A kutatásdöntési modell-számitások eredményeit azután értékelni kell, az értékelés alapján kell meghozni a fejlesztési döntést, a megvalósítandó fejlesz48