Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

ják az elemi feladatokhoz szükséges szellemi és technikai kapacitásokat és maga a társulás a racionális szervezeti felépités révén a feladatkidolgozás zárt hatásláncát. Az ilyen kutatási munkamegosztás most már nemcsak időben, hanem térben is szétválasztja egyrészt magát a kutatási folyamatot, másrészt a kutatási folyamat során létrejövő részeredményeket és a végső /integrált/ eredmény alkalmazását, felhasználását. -Szétválik időben a K+F folyamat és a K+F eredmények értékelési folyamata: — A hatékony érdekeltségi hatások felhasználása azt kivánná, azonnal honoráljuk az eredményes munkát, ez azonban csak részben biztositható. — A kutatót azonban nem kizárólag az anyagi érdekeltség serkenti magasabb szintű, jobb hatásfokú munkára. Például igen jelentős számára az erkölcsi elismerés, a K+F eredmények ipari bevezetése és alkalmazása, publicisztikai és társadalmi-környezeti elismerés stb., amelyek nem függetlenek az eredményességtől. Az eredményeket azonban mérni és értékelni kell. — Éppen ezért —és a kutatóra gyakorolt visszahatás miatt is— rendkívül fontos az objektiv mérés. - A kutató /vagy kutatóhely/ a feladat kidolgozása után gyakran nem tud hatni a kutatási eredmény realizálási folyamatára /egyáltalán felhasználják-e, illetve milyen mértékben, milyen időponttól stb./, igy a tényleges hatás csak részben függ a kidolgozó munkától. - A kutatómunka iparáganként, feladatonként sajátos igényeket támaszthat. Ezek egyrészt kifejeződnek a ráforditások szerkezetében /például anyag, műszer, berendezés igényesség stb./. Más esetekben a szellemi munkaigényességgel függnek össze /például vagy kutatókollektivák szükségesek, vagy éppen néhány kimagasló kreativ képességű kutatót kell bevonni. A jelen értékelési rendben a teljes ráforditások szétválnak a különböző pénzügyi forrásokból biztositott beruházásra és folyó költségekre. Mivel a két pénzügyi alap nem korivertálható, a szűkösen rendelkezésre álló pénzügyi forrás gátja lehet a hatékony kutatómunkának, amennyiben nem jöhet létre az optimális összetételű erőforrás felhasználás. Ennek megfelelően, az azonos ráforditás-igényü kutatási feladatok közül azok oldhatók meg kisebb költséggel, amelyeknél kisebb arányú a ki nem elégitett eszközhányad. Ez a körülmény torzitólag hathat a tényleges hatékonyság megállapításánál . - A kutató-fejlesztő munka által feltárt /létrehozott/ uj ismeretek sajátos viszonyokat teremtenek. Ezek egyrészt magán a kutatószervezeteken belül érvényesülnek. A kutatási eredmény lehetőséget teremt a témakör további intenziv vizsgálatára, és megteremti a kutatószervezet igényét is a munka folytatására /pénzügyi, személyi, tárgyi feltételek, ismeretek rendelkezésre állása, tudományos elismerés, előmenetel, szabadalmak, nemzetközi tudományos kapcsolatok stb. révén/. Másrészt sajátos viszonyokat teremt a kutatási eredményt alkalmazó vállalatnál. Ezek külön-külön is és együttesen, egymásra hatásukban is befolyásolják a K+F munka hatásfokát, hatékonyságát, egyes munkák továbbélését, a kidolgozási, gyártásbevezetési időket. A létrejött sajátos viszonyok felismerése, illetve tudatos befolyásolása hozzájárulhat az intenziv kapcsolatrendszer kialakításához és levezetheti azokat a negativ hatásokat, amelyek ma gyakran a valós érdekviszonyok torzulását eredményezik. - Számos esetben adathiányra, a számviteli adatok meg nem felelésére, az árrendszer nehézségeire stb. hivatkoznak azok, akik nem akarnak gazdaságossági számítást végezni. A gazdasági vizsgálatokat g у а к 15