Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
1. szám - Figyelő
Alapelvek és trendek a lengyel tudományos káderek képzésében A tudományos káderek képzése Lengyelországban hosszú idő óta neuralgikus kérdés. Sok szenvedélyes vitát váltott ki, sokszor változtatták meg az idevágó jogszabályokat. A tudományos, felsőoktatási és műszaki fejlesztési miniszter legújabb állásfoglalása szerint most már véget kell vetni e területen minden "látványos mozgásnak". Helyette —az adott jogszabályi lehetőségek között— a tényleges és eredményes munka korszakának kell bekövetkeznie. Főként az alábbi alapelvek és trendek érvényesítésére van szükség: 1. A fegyelem növelésével, az oktatási módszerek korszerűsítésével, a tudományos munkába való bekapcsolódással, a számitógépes módszerek elsajátításával színvonalasabban, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt jobban felkészített szakembereket kell kibocsátani az egyetemekről és főiskolákról. 2. Tömegesebbé, valós kutatási feladatok megoldására irányulókká kell tenni a doktori studiumokat. El kell érni, hogy elvégzésük necsak "belépti jegyet" jelentsen a tudományos életbe, nanem egyszersmind "jogot és felhatalmazást" különféle felelős munkakörök ellátásához. /Р1. az ipari kutatóintézetek megerősítése, az uj felsőoktatási intézmények kutató-oktató sze- • mélyzetének kialakítása./ 3. A habilitációs /azaz a tudományok doktora cim viselésére jogosító/ dolgozatok megírását a jövőben nem a tudományos munka "megkoronázásának", "betetőzésének" kell tekinteni, hanem az alkotói folyamat egyik állomásának. Ezért le kell szállítani a habilitálok jelenlegi átlagkorát /50 év fölött/, és el kell érni, hogy kiemelkedő műszaki eredménynek is legyen "habilitációs ereje". 4. A felsőoktatási, a kutató és a fejlesztési intézmények közötti kapcsolat erősítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a három intézménytípus legjobb szakembereit szükség szerint —^meghatározott időre— szerződéses munkaviszonyban alkalmazzák valamely másik intézménytípusban. 5. A felsőoktatásnak sokkal erőteljesebben kell figyelembe vennie a gazdasági tárcák tudományos kutatóintézeteinek káderszükségleteit, és sokkal dinamikusabban kell ezeket kielégítenie . 6. Szabad utat kell biztosítani a felsőoktatás , a tudományos kutatás és az ipar közötti kádercserének. 7. Hatékonyabbá kell tenni az ösztöndíjrendszert. A jövőben külföldre csak olyan ösztöndijasokat szabad kiküldeni, akik szakmailag jól felkészültek, ismerik a szükséges idegen nyelvet, szakterületükön szakemberhiány van, illetve akiknek kiküldésétől valamely szakterület müvelésének fellendítése remélhető. — KALISKI.S.: Zalozenia i kierunki rozwoju kadr naukowych. /А tudományos káderek fejlesztésének alapelvei és trendjei./ = Nauka Polska /Warszawa/,1975.7.no. 4-15. Akadályok az amerikai kooperációs K+Fben Az amerikai Ipari Kutatóintézet /Industrial Research Institute — IRI/ legutóbbi felmérései arra az eredményre jutottak, hogy az iparvállalatoknak a kooperációs K+F-ben való részvételét nagy mértékben befolyásolják a különböző jogi és egyéb megszorítások. A tanulmány 35 nagyvállalat menedzserével folytatott interjú alapján készült, és a K+F háromféle kooperációs területével foglalkozott: az ipari konzorciumokkal, az együttes ipari-kormányzati programokkal és a nemzetközi programokkal. A vállalatok legtöbb esetben akkor vettek részt kooperációs K+F-ben, amikor egyedi technológiájuknak még nem épült ki kellően a műszaki háttere. Több vállalat a kooperációt nem a kutatási, hanem csak fejlesztési szinten valósította meg, igy ezeknek alkalmuk volt saját technológiai hátterüket és szabadalmi helyzetüket kiépíteni még mielőtt külső segítséghez fordultak. Egyes vállalatok —éppen szabadalmaik védelme miatt— csak bizonyos eljárások területén folytattak kooperációs munkát. 92
