Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Figyelő

súlyosbító hatásúak lehetnek. A jelenlegi társadalmi strukturák átalakulása nélkül az elkövetkezendő évtizedekben élesedő nemzeti válságokkal és nemzetközi konfliktusokkal számolhatunk. Valószínűtlen, hogy a fejlett országok katonai-ipari komplexumának fejlesztése, vagy akár az egyszerűbb, kevésbé sebezhető pre-indusztriális társadalmakhoz való visszatérés megoldhatná az emberiség problémáját. A kivezető ut nemzetek feletti intézményeken, közös célokon és harmonizált érdekeken alapuló globális társadalom felé vezet. Kérdéses, hogy a globális társadalom megvalósitható-e. Ismert fejlődése során az ember többnyire szellemi erejével biztosította fennmaradását. Az elmúlt évszázad során azonban a meggyarapodott szellemi erőforrások mérce nélküli alkalmazása az emberiség elpusztításával fenyegető terheket rótt a társadalmak gazdasági és biológiai alapjaira. A műszaki fejlődés fetisizálói bizakodnak abban, hogy a technikai haladás megoldja a jelenlegi problémákat, csökkenti az energia felhasználást, a környezet szennyeződését, fokozza a termelékenységet^ termelést.A műszaki pesszimisták viszont utalnak a természeti erőforrások végességére, gyorsuló kimerülésére. A műszaki fejlődés ma még alig felmérhető szerepétől függetlenül uj, egységes tudományos ismeretekre van szükség. Egyegy oldalról kiinduló tudományos és anyagi erőfeszítések talán leküzdhetik az élelmiszer-, vagy nyersanyag hiányt, következményként jelentkezik azonban a környezetszennyeződés fokozódása. Az ökológiai egyensúly helyreállítására irányuló erőfeszítések romlásba dönthetik a fejlett országokat. A problémák egyidejű orvoslása a tudomány multidiszciplináris egységét igényli főleg négy funkcionális terület, a világbiztonság, a világgazdaság, a világ-ökológia, és a világ-népesedés irányzatok kutatására. E kulcsfontosságú területeken a tudomány tanácsadói szerepet tölt be a döntéshozók számára, jelzi a kibontakozó irányzatokat, ezek jelentőségét az emberiség szempontjából és az egyes döntések eme irányzatokra gyakorolt hatását. Az előrejelzési funkció a fő irányzatokra vonatkozó adatok gyűjtését, integrálását és kiértékelését, lineáris előrejelzéseket, a jelen trendek extrapolálását, előzetes figyelmeztetési és veszélyjelzési feladatok vállalását teszi szükségessé. A globális társadalom komplex világában a megoldási alternatívák rangsorolása már nem bizható a hatalmon levők intuíciójára, józan eszére. A döntéshozóknak a tudományos tanácsadókra kell támaszkodniuk a várható krízisek és a lehetséges megoldási alternatívák felismerésében. A tudománynak viszont vállalnia kell a felelősséget a célok kutatásáért, normativ világmodel- lek kidolgozásáért. E normativ világmodellek tartalmazzák az emberi létminimumokat, emberi méltóságot, az egyének és közösségek létszükségleteinek kielégítését és a gyakorlati megvalósítás lehetőségét. A tudomány természetesen nem kényszeritheti a döntéshozókat arra, hogy a megjelölt optimális megoldásokat válasszák, világosan meg kell azonban jelölnie a globális optimumhoz vezető utat és az attól való esetleges eltérés kockázatát . A globális folyamatokra vonatkozó döntések végrehajtása előtt a tudósoknak kivitelezési tanulmányokat kell készíteniük, mégpedig különböző, transznacionális, multinacionális, nemzeti, regionális, helyi döntési szintek szemszögéből. E tanulmányok szimulálják az egyes szinteken és szintek között lejátszódó folyamatokat, megvizsgálják a végrehajtási stratégiák célszerűségét és felvilágosítják a döntéshozókat a korábban figyelmen kivül hagyott másodlagos hatásokról. Ebből adódik a tudomány további felelőssége a világrendszer sokszintüségét és kölcsönös összefonódását tükröző szimulációs politika- és funkcionális modellek kidolgozásáért. A tudomány a jövőben is folytat tiszta kutatást. Az emberi létfeltételek veszélyeztetettsége esetében azonban a tudománynak energiái jelentős részét a legsürgetőbb emberi és társadalmi problémákkal kapcsolatos ismeretek kibontakoztatására kell forditania. — LÁSZLÓ,E.: Responsibility of science in a global society. /А tudomány felelőssége egy világtársadalomban./ = Science and Public Policy /London/,1975.2.no. 8590.p. y p 91