Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Szemle

A TUDOMÁNYOS POTENCIÁL FEJLŐDÉSE A tudomány fejlődésének különböző szakaszaiban más-más szerepet játszottak a tudományos potenciál mennyiségi és minőségi jellemzői. A legtöbb fejlett iparú országban jelenleg még fontosnak tartják a mennyiségi jellemzőket, de egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi szempontok. Amerikai szakemberek véleménye szerint a tudomány termelékenysége három-négyszeresére növelhető csupán a szervezés tökéletesítésével, pótlólagos beruházások nélkül. A tudományos potenciál minőségi jellemzőinek fontosságát a tudományos-műszaki információ problémája is kiemeli. A tudományos információk mennyisége mértani haladvány szerint, vagy még gyorsabban nő. Ezt a törvényszerűséget Engels ' is felismerte: "A tudomány pedig legalább olyan gyorsan gyarapszik, mint a népesség, ez utóbbi az utolsó nemzedék száma arányában gyarapszik; a tudomány az előző nemzedék által ráhagyott ismeret tömege arányában halad, tehát a legközönségesebb körülmények között szintén mértani arányban". Az összegyűjtött tényanyag elméleti feldolgozása bizonyos fokig lemarad — igy alakul ki a tudományos információ válsága. A válság leküzdésére hosszú időn keresztül extenziv módszereket alkalmaztak, ennek következtében gyorsan nőtt a tudományos potenciál, s még gyorsabban az uj tudományos információk tömege. EGY MEGLEPŐ EXTRAPOLÁCIÓ Sem a kutatók száma, sem a kutatásra forditott összegek nem növekedhetnek a végtelenségig a jelenlegi "szupertempóban". Ha extrapoláljuk az ötvenes-hatvanas években a tudományban foglalkoztatottak növekedési rátáját, azt az abszurd eredményt kapjuk, hogy a 21. században több ember dolgozik majd a tudományban, mint amennyi a Föld lakóinak száma lesz. Biztosra vehető tehát, hogy a tudományos potenciál mennyiségi növekedése a közeli jövőben csökkenni fog — ami nem jelenti természetesen, hogy a tudomány és a technika fejlődése is lelassulna. Előtérbe kerülnek a tudományos potenciál szinvonalát meghatározó minőségi tényezők: a K+F és irányitási rendszerei tökéletesebb szervezése, vezetése. A kutatásszervezés fejlődése hozzájárulhat az információ-válság megoldásához is. A tudományos potenciál jellemzi a tudomány alkotó lehetőségeinek összességét. Gazdasági megfontolásból célszerű, ha a potenciál minőségi meghatározóit elsősorban azokon a kutatási területeken fejlesztik, melyek közel állnak a termeléshez. Mig az alapkutatás az ismeretek mennyiségét növeli, az alkalmazott kutatás az ismeretek hasznosítására törekszik. A műszaki fejlesztés az alap- és alkalmazott kutatási eredményeket a technika és a technológia tökéletesítésére használja fel, A tudomány korszerű termelőerővé válásának leglényegesebb jegye éppen a tudomány közeledése a termelés közvetlen igényeihez. A tudomány és a termelés állandó kölcsönhatásban áll egymással, de végső soron a tudomány fejlődését mindig a társadalom és a termelés igényei, szükségletei határozzák meg. Idővel azonban olyan fejlettségi szakaszra jutott a tudomány, hogy már közvetlenül is hatást gyakorolhat a termelésre. "A gépi üzem elve, amely szerint a termelési folyamatot összetevő szakaszaiban kell elemezni és az igy adott problémákat a mechanika, a kémia stb., egyszóval a természettudományok alkalmazásával kell megoldani, mindenütt meghatározó lesz" — állapitotta meg Marx. 3/ A tudomány termelőerővé válása nem jelenti azt, hogy a munka és a termelési eszközök mellett uj, önálló termelőerő jönne létre. A tudomány tulajdonképpen a termelőerők anyagi összetevőire hat, fokozza azok hatékonyságát, s ezáltal közvetlenül befolyásolja a termelést. 2/ ENGELS,

F.: A nemzetgazdaságtan birálatának vázlata. = Marx-Engels müvei. 1.köt. Bp.1957 -Kossuth. 519. p. 3/ MARXjK.: A tőke. l.köt. Bp.1961.Kossuth. 430.p. 8