Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

MŰSZAKI POLITIKA KERESÉSE Számos iparvállalatnál jelentős változtatásokat hajtottak vagy hajtanak végre a központi kutatólaboratóriumok működésében. Valaha ezek a laborok csakis a bonyolult távlati K+F-fel foglalkoztak; ma már nemcsak uj elgondolások, felfedezések kidolgozása a feladatuk, hanem uj üzleti lehetőségek feltárása azáltal, hogy elgondolásaikat egészen a piacra dobásig viszik végig: ők felelnek az alkalmazott kutatáésért, a fejlesztésért, a termelésért és a marketingért is. Mindez az ipari K+F egyre fokozódó utilitarista szemléletről tanúskodik. A vállalati szintű uj politika keresése nem szorítkozik azonban csak a kutatólaboratóriumok struktúrájára és tevékenységi irányára, hanem érinti a kutatási programok tartalmát is. Az országos prioritásokban végbemenő változások, amelyek egyre inkább az uj társadalmi szükségletek, az energiamegőrzés, a környezetvédelem, a biztonság és a közegészségügy irányába tolódnak el, nyilván módosítják majd a jövőbeni műszaki ujitási trendeket. A múltban a piac gyakran viszonylag egyszerű és látszólag objektiv módon mérte a műszaki teljesítményeket, s igy az ipar ez irányú tevékenységét legalábbis részben mérhető ismérvekre alapozhatta. A repülőgépiparban pl. eddig a sebesség, hatósugár és teherbiróképesség, néha a biztonság és kényelem alapján Ítélték meg a haladást.Az USA-ban az SST-projektum beszüntetése és a Concorde-program körüli bonyodalmak azonban uj ellenállást jeleznek az önmagáért való műszaki haladással szemben. Az energiatakarékosság, az "élet minősége" vagy a költség erőteljesebb hangsúlyozása azonban nem azt jelenti, hogy csökkentik a repülőgépiparban a K+F-et. A műszaki haladás nyilván korlátlan, de a trend nem olyan egyenesvoilalu többé, tehát kevésbé előrelátható. A fentiek alapján uj , kiszámíthatatlan tényezők jelentek meg az ipari kutatásban — de egyben uj lehetőségeket is hoztak magukkal. Országos szinten számos OECD-államban jelenleg átértékelik az ipari K+F-nek nyújtott támogatás hagyományos módszereit. Egyes országok első izben tértek el most korábbi intervenció-ellenes filozófiájuktól és közvetlen anyagi támogatásban részesitik az ipari kutatást. Valószínűleg módosulni fog az ipar-egyetem kutatási-kapc^solat állami támogatása is. A múltban e téren sok ország az USA-t tartotta példaképének. Igy pl. sok európai ország néhány évvel ezelőtt az amerikai "128.ut"-hoz hasonló komplexumokat akart kiépíteni, hogy elősegítse a tudományra alapozott ipar gyors fejlődését hires egyetemek közelében. Az eredeti, Boston melletti 128.ut sok vállalata azonban időközben visszaesett, vagy csődbe ment, mert túlnyomórészt a katonai és űrkutatási piacoktól függnek. Nyilvánvalóan nem valamely amerikai intézményt érdemes utánozni, inkább az egész rendszer rugalmasságát és alkalmazkodóképességét. S ez hiányzik a legtöbb OECD-országban. A jövőben valószínűleg az uj országos prioritások jelentik majd a legkomolyabb kihívást az ipar és az egyetem kutatási együttműködésében. Lesz közöttük olyan, amely iparilag sürgős, tudományosan izgalmas. S nyilván több értelme lesz, ha a kormányok az uj célkitűzéseknek megfelelő feladatokkal bizzák meg e közös kutatást, mint hogy uj szerveket hozzanak létre az ipari és egyetemi kutatás összehangolására. Ha az ember szemügyre veszi az uj politikai szükségleteket és az ipari kutatással szemben alkalmazott valószínű változtatásokat, nyilvánvaló lesz, hogy a jövőben átfogó szemléletre, jobb összehangolásra, sőt globális kormány-stratégiára lesz szükség. E tekintetben sok országban átértékelik a korábbi szabadpiac szemléletet, amelyet alig néhány éve még a legtökéletesebb megoldásnak tartottak. Ugyanakkor az USA-ban is, másutt is egyre többet hallani, hogy országos műszaki politikára lenne szükség. A szemlélet változásnak több oka van. A legtöbb ipari társadalom a saját ipari és technikai fejlettségéből eredő nehézségekbe ütközött. E nehézségek közül is kiemelkedik a szennyeződés és az energiaválság. Mindkét esetben átfogó műszaki célkitűzések és politikai irányítás szükséges, ami azt jelenti, hogy a megoldás csak távlati lehet és hosszabb élettartamú lesz, mint a jelenleg uralmon levő kormányok vagy parlamentek. Számos közvetlen ipari érdeket kell figyelmen kivül hagyni, sőt olyan kormány-hatásköröket is, amelyek hagyományosan önállóak voltak. Végtére is túlnyomórészt az a hagyomány vezetett a jelenlegi válságra, hogy a műszaki döntéseket rövidtávú gazdasági kritériumokra alapozták. 160