Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

vékenység bontakozhatott ki, ami zöld utat engedett a legdinamikusabb egyéneknek; ez viszont számos brilliáns tudóst, akiben kevesebb volt a vállalkozói szellem, hát­rányos helyzetbe hozott. Az oktató és kutató funkciók közötti feszültség második elemének semmi köze sincsen a struktúrákhoz: pusztán mennyiségi, oka pedig a hallgatók egyre nagyobb szá­ma. Az egyetem fokozatosan a középfokú oktatás folytatójává lett, s főként Európában olyan tömegben áramlottak be a diákok, hogy már-már megbénították az egyetemeket. Sokszor nem is tudták a hallgatói létszám növekedésével arányosan növelni az oktató személyzetet. Mi több, az oktatói létszámemelés nem biztosíthatta a megfelelő kutatá­si lehetőséget, amire pedig minden oktató feljogosítva érezte magát. A hatvanas évek végén már kitűnt, hogy a Humboldt-tipusu egyetem több kárt oko­zott, mint amennyi hasznot hajtott a főiskoláknak. Az oktatás és kutatás egysége csakis erősen individualista és elitista összefüggésben bizonyult érvényesnek. Az év­tized végén már látszott, hogy az élenjáró kutatás egyre inkább elvándorolt az egye­temekről, periferikus intézményekben talált otthont, mint pl. a német és francia ipa­ri kutatólaboratóriumokban. A feszültség további eleme magában a kutatásban mutatkozott, annak következté­ben, hogy az USA-ban is, Európában is a kutatási tanácsok lelkesen felkarolták az egyetemi világ problémáit. Az egyetemi kutatás elsősorban az egyéni kutató ügye volt, tehát kis laboratóriumokban folyt, a "főnököt" alig néhány segédmunkaerő támogatta, s Európában beilleszkedett az egyenlősdi alapján álló kari szervezetbe. Az európai nemzeti kutató tanácsok és az USA-ban az NSF döntő szerepet vállaltak az egyetem tudoraányos tevékenységének fenntartásában. Ezek a szervek azonban egyszersmind fenn­tartották azokat a körülményeket is, amelyek arra késztették a kutatást, hogy csak saját magára támaszkodva fejlődjék, vagyis meggátolták interdiszciplinárissá válását és lehetetlenné tették a mindinkább nélkülözhetetlen nagy "team"-ek kialakulását. A kutatási tanácsok által biztosított anyagi támogatás, bármilyen nagy mérete­ket is öltött, nem tehette kétségessé az egyetemi kutatás egyéni jellegét, vagy a tudomány diszciplínák szerinti felosztását. Ellenkezőleg, továbbra is az a nézet do­minált, hogy az élenjáró kutatás diszciplináris jellegű. Igy azután a kutatási taná­csok arra szorítkoztak, hogy a korszakalkotó tudományos vivmányok eléréséhez szüksé­ges egyre nagyobb méretű berendezéseket biztosítsák. Nehéz eldönteni, vajon ez a nézet megfelelt-e a tudományos realitásnak, vagy csak ürügy volt a projektum-kiválasztás fennálló rendszerének fenntartásához. A ku­tatási projektumokat mindmáig egyéni alapon finanszírozzák az USA-bari is, Európában is; a pénzt egy neves kutató kapja, s egyedül ő felelős a kutatási alapok felhasz­nálásáért. A javaslatokat tehát az egyenlő jogú tudósok Ítélete alapján birálják el. Függetlenül attól, hogy a döntés szakértők egyéni megítélése, bizottsági tanácskozás alapján jött-e létre, hogy a tudósokat választották vagy kinevezték — az eredmény mindig ugyanaz. A birálók szerint ez a rendszer már régóta kizár mindennemű eredeti­séget, lehetetlenné teszi fiatal kutatók javaslatának elfogadását, s mindennemű olyan kutatást, amely nem illik bele a már kialakult diszciplínák keretébe. A kuta­tási javaslatok elbírálásának rendszere nem szavatolja a kutatás minőségét, inkább csak a kitaposott utakon való haladást garantálja. Egyes országokban a kutatási tanácsok eljárásokat dolgoztak ki, hogy a kuta­tást kevésbé individuálissá, sőt kollektivabbá tegyék. Franciaországban a CNRS meg a DGRST igen eredeti módszert fejlesztett ki, hogyan lehet egyetlen laboratóriumot, vagy több laboratóriumot együttesen megbizni egy—egy projektum kidolgozásával. A szö­vetkezett kutatási csoportok, szövetkezett laboratóriumok, egybehangolt akciók, a programozott kooperativ kutatás és legújabban a programozott tematikus akciók válta­kozó sikerrel kísérleteztek ennek realizálásával. Hasonlóképpen az NSZK-ban a DFG 1970-ben beindította "Sonderforschungsbereiche" programját. Nagy-Britanniában az NRC meg az ARC szabályos státussal rendelkező kutatási egységeket hozott létre, amelyek finanszírozása független azoktól az egyetemektől, ahol működnek. Az MRC is létesí­tett Angliában kutatási csoportokat azzal a céllal, hogy rövid időn belül önállóvá 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom