Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

az, hogy az együttműködést a műegyetemekről kiterjesztették az egész egyetemi rendszerre. Az ipari-egyetemi kapcsolatok erősödését több tényező segitette elő. A régi egyetemi hagyományok, melyek értelmében az alapkutatás kedvéért elzárkóztak az alkalmazott kutatás elől, némi nehézséget okoztak a nagy európai országokban. Az Egyesült Államokban és a kisebb, erősen iparosodott európai országokban ez a hagyomány nem bizonyult erősnek. Éppen ez utóbbiak közül kerültek ki az egyetemi-ipari együttműködés élharcosai /Svédország, Svájc/. Ezekben az országokban a műegyetemek nemcsak elit tudományos-műszaki intézményekké fejlődtek, hanem a mérnökképzés során nagy súlyt helyeztek a K+F szakemberek képzésére is. így a legkiválóbb végzettek közül egyre többen kerültek az iparba. A kis országoknak fokozottan szükségük van erőforrásaik maradéktalan kiaknázására, s ennek során az ipari együttműködés elsőrendű tényezővé lépett elő. így pl. Hollandiában viszonylag nagyszámú ipari kutató oktat az egyetemeken. Az ipari K+F egyre nagyobb mérvű térhódításának egyik magyarázata az, hogy a kormányok viszonylag nemrégen tértek rá a K+F szerződéses rendszer útjára. Hagyományosan az ipari kutatásnak nyújtott kormánytámogatás arra irányult, hogy elősegitse az ipari ujitást, ennek révén az ipari növekedést és az export fokozását. A rendkivül változatos közvetlen és közvetett anyagi és műszaki kormánytámogatás is arról tanúskodik, hogy a K+F-en keresztül igyekeznek fokozni az ipari teljesítményeket. Visszás helyzetet teremtett viszont az, hogy az iparral kötött kormány-szerződések gyakran sokkal nagyobb K+F kiadásokat igényeltek, mint amennyi az ipari ujitás céljára nyújtott kormánytámogatás volt. A szerződéses K+F eredetileg csak az országos szükségletek újszerű, eredményes kielégítését célozta. A szerződéses kutatások térhódításával azonban megváltozott ez a felfogás: már nem csupán korlátozott műszaki célok elérése eszközének tekintették őket, hanem a tudományos és technikai hatalom elengedhetetlen alapjának is. A hatvanas években ennek során vált nyilvánvalóvá az OECD-országok. között fennálló un. "technikai rés". Az országok közötti viták e kérdésre összpontosultak; a tudományra alapozott technikát tekintették a modern nemzetek katonai-gazdasági hatalma gerincének, ez lépett a lakosság száma, a természeti erőforrások, a földrajzi nagyság tényezők helyébe. Valamely ország hatalma mérföldkövének ettől fogva a K+F ráfordítások nagyságát, a technikai munkaerő minőségét tekintették, valamint azt a képességet, mennyire tudják az ország célkitűzéseinek szolgálatába állitani a tudományt és a technikát, s a katonai és polgári technológiát milyen gyorsan tudják piacra dobható áruvá változtatni. Ebben az időben jelentek meg a nemzetközi életben és váltak egyre hatalmasabbakká a tudományra és technikára alapozott ujtipusu nemzetközi vállalatok is. A katonai és űrkutatási K+F-t nemcsak stratégiai kérdésnek tekintették, hanem az általános műszaki fejlesztés hajtóerejének is, hiszen melléktermékei fellenditik az egész gazdasági életet. Az ipari kutatás és a kormány-szerződés külső kerete a szabad piaci rendszerbe vetett hit volt, mert számos közgazdász váleménye szerint az erős ipar-tudomány-egyetem kapcsolat a versenyben és a liberális piacgazdálkodásban gyökerezik. E nézet alapján a magánvállalatoknak versenyezniük kellett a kormány-szerződésekért. A hatvanas évek vége felé kételyek merültek már fel ezen elmélet helytállóságát illetően, s éppen e kételyek alapján érthető csak meg a K+F politika átértékelésére irányuló törekvés és a K+F rendszer jelenleg folyamatban levő átszervezése. EGYETEMI KUTATÁS A hatvanas években mind Európában, mind Észak-Amerikában az egyetemi politika legjellegzetesebb vonása a kutatás térhóditása volt. Ez egybevágott az egyetemi hallgatók létszámának nagyarányú növekedésével. Az OECD-országokban a hallgatók száma I96O-I97O között 7 millióról 11,5 millióra növekedett. Az egyes országokban azonban ez a folyamat más-más formát öltött, más-más következményekkel járt. Az amerikai egyetemeken pl. a kutatásba való bekapcsolódás a hallgatók számára egyenesen státus szimbólum formáját öltötte. Európában viszont a kutatást sokszor csak az oktatás melléktermékének tekintették. Lényegében azonban megállapítható, hogy ebben az idő151