Tudományszervezési Tájékoztató, 1975
1. szám - Szemle
a beszédben az emóció nagyobb szerepet kap az "átgondolásnál", az előre tervezésnél /gyors beszéd, sok töredékmondat, váltás/. A kidolgozott kód viszont az absztrakt, individuális vonásokat hangsúlyozza. A differenciált verbális megfogalmazás által a gondolati tartalom és nem az emóció kerül általában előtérbe. Nemcsak egyszerűen e két beszédtipus szembenállásáról van szó; a középréteg mind a két kódnak birtokában van, képes a szituációknak megfelelően kódot váltani, igy egyben gazdagabb szerepkészlettel is rendelkezik, képes a szélesebb körű orientációra és alkalmazkodásra. A bernsteini elmélet legvitatottabb pontja azonban az az állitás, hogy a korlátozott kód nemcsak a gondolatok nyelvi kifejezési formáit határozza meg, hanem magukat a kifejezhető gondolatokat is — vagyis az ismeretek megszerzési képessége is korlátozódik. A gyermekkorban elsajátított nyelvi rendszer korlátokat szab és ezáltal ujraszüli a fennálló —egyenlőtlen— társadalmi strukturát: a fennálló társadalmi szerepek összegét. Az alsóbb osztály nyelve kognitiv /megismerési/, értelmi és érzelmi beszűküléshez vezet. Leszögezi ugyan, hogy nincs funkcionális különbség a két kód közt, hiszen az adott szituációban feladatát mind a kettő betölti, mégis a teljes értékű emberré válás szempontjából a kidolgozott kód a kívánatos: ezáltal juthatnának kedvezőbb társadalmi helyzethez az alsóbb rétegek. A társadalmi egyenjogúság útjában álló nyelvi gátról beszélnek sok esetben már, a nyelvre háritva át a felelősséget. E gát legfontosabb része az iskola, amely a középosztály nyelvi normáit, megismerési tulajdonságait követeli meg és lépteti elő ezáltal objektiv mércévé. Nemcsak a társadalmi és ezzel együtt az anyagi megbecsülés más a két esetben; a korlátozott kód "korlátozza" beszélőinek képességét az elvont folyamatok felismerésére, s ezáltal kiszolgáltatja őket a társadalmi manipulációnak. így válik a nyelvi különbség hátránnyá, "deficitté" Bernsteinnél. NEM-VERBÁLIS KOMMÜNIKÁCIÓ 46 / A kommunikációs folyamatban átadott információnak csak egy /bár általában legfontosabb részét/ hordozza maga a nyelv, a szó. Csak a nyelvi repertoár még nem elég, hogy egy adott közösség kommunikációjának szabályszerűségeit leírjuk. E tényezők vizsgálata sokszor túlmegy a tulajdonképpeni nyelvészet határain, de ha ezeket figyelmen kivül hagyva vizsgáljuk a kommunikációt, ugy leírásunk csak annyira fogja megközeliteni a kutatás tárgyát, mint amennyire hü tükre a leirt betű a minden érzékszervünkkel felfoglott emberi beszédnek. 46/ Communication in face to face interaction. /Kommunikáció a beszélgetésben./ Szerk. Laver,J. - HUTCHESON.S. London, 1972. Penguin Modern Linguistics Readings. 418 p.
