Tudományszervezési Tájékoztató, 1975
1. szám - Szemle
raak, ijesztően nagyszámú közlekedési balesetek, az egyének elidegenedésének szaporodó .jelenségei a társadalomtól, mind arra figyelmeztetnek, hogy a tudományos erőfeszítéseket a "természet-ember-technika" harmóniájának elhanyagolása jegyében nem 17/ szabad folytatni. A helyes munkamódszerekkel kapcsolatban több más, nehezen megoldható kérdés is felmerül, közöttük a. tudományos munkaerő mobilitása, a menedzsment és a döntéshozatal mechanizmusa a K+F szférában. A nehézségek, sőt feszültségek forrása e téren az, hogy miután a nagy társaságok döntő részében az amerikai technika és termelés-szervezési folyamatok átvétele alapján érték el a kimagasló fejlődési eredményeket, most már időszerűnek érzik a tudományos munkában is a szervezési és vezetési módszerek jórészt "újvilági" mintára történő átformálását. Utóbbi elé azonban a japán hagyományok erős gátakat állítanak. Az Egyesült Államokban a tudósok és mérnökök gyakran változtatnak állást, Japánban viszont ez ritkaság és sokszor szakterületükön kivül eső feladatokkal kell emiatt küszködniük. Az amerikai kutatók azt teszik, amit szeretnének, amig támogatást találnak tevékenységükhöz, a távolkeletieknek viszont ez jelentős részben nem áll mód jában, s ebből csak annyi előnyük van, hogy nem kell kilincselniük különféle munkaadóknál. A japán K+F dolgozóknak az egyazon intézményen belüli tevékenységi lehetőségek között kell általában helyüket megtalálniuk és megtartaniuk. Sokan javasolják, hogy az Egyesült Államokban bevált "nagy projektumok" példáját utánozzák a K+F szférában, de ehhez igen fejlett munkamódszerekkel dolgozó menedzserek szükségesek és a távolkeleti szigetországban nincsen komoly hagyománya a modern menedzsmentnek. Ellene szól e "minta" alapulvételének, hogy az egyes "nagy projektumoknál" szerzett tapasztalatokat nehéz átvinni másokra. E módszer problematikus amiatt is, hogy az időszakosan megalakuló és felbomló szervezetek az emberanyag és az erőforrások elszívásával, rombolják a hagyományos szervezetet. Az Egyesült Államokban az a fokmérője a felelősségteljes, lelkiismeretes K+F döntésnek, ha a menedzser előre tudja, körülbelül hány százalékos a K+F program realizálásának sikere. Igy jórészt rövidtávon elérhető eredményekre törekszenek, érez ve egyszemélyi felelősségüket. Japánban egy projektum megvalósításáért, illetve az ehhez vezető döntésekért mindenki felelős, és ez lehetővé teszi egy-egy esetben a távlati kockázatvállalást. A döntéshozatali kritérium: a siker 100 % - о s valószínűsége. Ennél alacsonyabb siker arányt a japánok lényegében zérónak tekintenek, tehát elvetik az ilyen megoldási lehetőségeket. Az optimális döntési alternativa kiválasztására alkalmazott amerikai 17/ Japan seeks new approach to technological innovation. /Japán uj utakat keres a műszaki újítások terén./ = Science Policy /London/ ,1972.1.no. 3-10.p. 66
