Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

1. szám - Szemle

NÉHÁNY PROBLÉMA ÉS DILEMMA A magáriiparban végzett K+F munka állami támogatása fokozódott ugyan, de —a nagytársaságok véleménye szerint— aránytalanul alacsony mérvű .az e téren rájuk háruló kockáza tokhoz képest és nem is érvényesül átfogó értelemben. /А MITI a legnagyobb kockázatot vállaló cégeknek adja a legjelentősebb anyagi segitséget, amint az közzétett irányelveiből is kitűnik./ Főként az alap- és feltáró kutatásokra juttatott költségvetési dotáció hiányát sérelmezik a vállalkozók. A konszernek képviselői azt is helytelenítik, hogy mindeddig nem alakult ki az egyetemek és az ipari magántársaságok K+F kooperációja. Ez a terület egyelőre fehér folt az együttműködés szempontjából, amit az is tartósit, hogy a különféle fakultások kutatói többségének gyakorlatilag semmiféle ipari tapasztalata sincs, vagy csak igen csekély mértékben rendelkeznek ezzel. /Japánban az állami foglalkoztatottaknak tilos az iparban mellékállást vállalniuk, igy a magántársaságoknak gyakran kommunikációs nehézségeik támadnak a velük való érintkezésben./ Miután a jelenlegi legnagyobb magánipari kutató laboratórium Japánban egytizednyi nagyságrendű csupán az Egyesült Államok hasonló intézményéhez hasonlitva, továbbá annak következményeként, hogy a kormányzat nem nyújt anyagi támogatást a magániparban folytatandó alapkutatásokhoz, a japán társaságok főleg az egyetemeken és az állami laboratóriumokban végzett alapkutatásra hagyatkoznak és részben külföldi forrásokat vesznek igénybe ilyen célokra. Az ilyen természetű érintkezés jórészt tudományos konferenciák kereteire, valamint a publikált szakirodalom tanulmányozására korlátozódik, tehát nem folyamatos és kevéssé hatékony. Miközben a japán ipar teljes mértékben kihasználta a nemzetközi "know-how" piac adta lehetőségeket, az ipari társaságok zöme nem fejlesztette eddig elég eredményesen saját központi kutató laboratóriumait. Csak az utóbbi évtizedben kaptak ezek fontos gyakorlati szerepet, korábban a távolkeleti társaságok lényegében státus szimbólumnak tekintették ilyenek életrehivását. Ezzel függ össze, hogy most, amikor a japán iparban előtérbe került a termelés automatizálása és a termék-minőség javitása, gyakran éppen a szükséges alapkutatások és ismeretek hiánya késlelte'ti az elgondolások

1 realizálását. Kedvezőtlen a további gyors előrelépés szempontjából, hogy Japánban —az ottani szakértők szerint— egyoldalú és túlzott a műszaki kutatások tekintélye, illetve értékelése. A' többi fontos területen folyó tudományos munkát nem emelték a műszakihoz hasonló rangra és szintre, ami miatt nem is épül elég szilárd talajra a K+F tevékenység a szigetországban. A hazai önálló tudományos erőfeszítések eredményesebbé tétele, szélesebb körű kibontakoztatása szempontjából előnytelenek a hagyományos japán neveltetés máig is fennmaradt alapelvei, amelyek, többek között, tiszteletlennek minősitik a kételkedést. Ezzel együtt akadályozzák az elődök által 65