Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

3-4. szám - Szemle

KUTATÁSIRÁNYÍTÁS ÉS KUTATÁSKOGNITIOLÓGIA A kutatáskognitiológiai rendszer jellemzői — A kutatási rendszer osztályozása — A kutatásdiagnosztikai regulátor fő funkciói — Az adaptiv kutatási rendszer jellemzői — A kutatási rendszer bonyolultságának mér céje. Napjainkban a tudománypolitikai irányelvek hatékonyabb megvalósulása szempontjából megnövekedett a kutatásirányitási rendszerrel szemben támasztott igények jelentősége. Rendszerszemléletű felfogásban ugyanis a tudományos kutatási rendszer kutatáskognitiológiai

1' elemek egymásrahatásának olyan halmaza, amelyben specifikus tudományos cél szerint irányítottan működnek az elemek, továbbá amelyben irányítottak az anyagi, energetikai és információs természetű folyamatok, Általánosabban fogalmazva: a tudományos kutatási rendszer kutatáskognitiológiai objektumok halmaza, az objektumok és az objektumok tulajdonságai közötti kapcsolatokkal együtt. A rendezési elv, amely a kutatási rendszerben a rendet biztositja, a kutatáskognitiológiai rendszer célja és a kutatási rendszer elemeinek a rendszer céljához igazodó strukturája /elrendezése/. A kutatási integráltság ténye pedig abban mutatkozik meg, hogy a kutatáskognitiológiai rendszer elemei strukturáltan működnek együtt, meghatározott tudományos cél érdekében, tehát a kutatási rendszer —az absztrakció meghatározott fokán— egyetlen elemnek is tekinthető, mert a sok elem egyetlen egységgé integráltan működik. A kutatási rendszeren belüli rend vagy rendezettség nélkül sem kutatáskognitiológiai strukture, sem célirányos tudományos együttműködés, sem integráltság nem képzelhető el. Forditva is: sok kutatási elem célirányos együttműködése a rend vagy rendezettség nélkül nem képzelhető el. Ha közelebbről megvizsgáljuk az idézett definiciókat, világossá válnak a kutatási rendszerre jellemző ismérvek. Ezek: a/ elemek /objektumok/ létezése /mégpedig sok elem létezése/; Ъ/ az elemek /objektumok/ közötti kapcsolatok vagy az elemek tulajdonságai /attribútumai/ közötti kapcsolatok létezése; с/ a kutatási rendszer és környezete közötti elhatárolás lehetősége. A kutatási rendszer elemei mindazok az "objektumok" /kutatók, kisérleti berendezések, osztályok, információk stb./, amelyek a kutatás céljainak, vagy feladatának megvalósítása érdekében működnek. Ilyen elemek például a kutató, a kisérleti egységek, a kutatást tervező és nyilvántartó egységek, a kutatáshoz szükséges anyagok és egyéb erőforrások beszerzésével foglalkozó egységek. Ezek az elemek meghatározott kapcsolatban állnak egymással. E kapcsolatok mikéntjét a kognitiológia céljának teljesítése határozza meg, s a kapcsolatok együttese egyenlő a kutatás struk1/ Kognitiológia = megismeréstan, melynek végső célja konkrét kutatási eredmény felismerése, vagyis a tudományos alkotás. 410