Tudományszervezési Tájékoztató, 1975
3-4. szám - Szemle
TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA A tudományról alkotott vélemények változása megvilágítható a technikával szembeni állásfoglalás változásán keresztül is. Erre az ad alapot, hogy a tudománynak a közvéleményhez legközelebb álló aspektusa éppen a technika. A társadalom nagy része nem Is választja külön egyértelműen a tudományt meg a technikát, sőt egyes vélemények a tudományt gyakorlati megoldási módok, eszközök gyűjteményének, és mint ilyet a tech nika részének tekintik. Egy 1958.évi felmérés eredményei szerint, a megkérdezetteknek 65 %-a tekintette a tudósokat olyan embereknek, akiket bizonyos gyakorlati problémák megoldása érdekel, nem pedig az "önmagáért való tudás", 1957-ben pedig minden tizedik megkérdezett tekintette a tudományt intellektuális, esztétikai vagy módszertani vállalkozásnak. A technikáról alkotott általános közvélemény változására vonatkozó legtöbb tanulmány meglehetősen ujkeletü, vizsgálódásának körét tekintve meglehetősen szükkörü és korlátozott abban az értelemben, hogy csak egy vagy két egymással összevethető kér dést tartalmaz. Egy 1963-ban végzett felmérés eredményei szerint a közvélemény 85 %-a vélekedett ugy, hogy a számitógépek alkalmazásának haszna az, hogy jobbá teszik az életet. Egy 1972-ben, Kaliforniában végzett mintafelmérés eredményei szerint a megkér dezettek 80 %-a vélekedett ugy, hogy a technikai eredmények hasznosítása révén az élet inkább jobbá, mint rosszabbá vált. Az 1972.évi országos felmérés eredményei alap ján a hasonló választ adók aránya 70 % volt, és csak 8 % vélekedett ugy, hogy romlott az élet. A rendelkezésre álló eredmények tehát azt bizonyítják, hogy bizonyosfoku ambiva lencia ellenére, az amerikaiak nagy többsége távolról sem ellenzi a technikai fejlődést, nem él bennük valamiféle szentimentális gépromboláshoz hasonló ellenérzés. ÉLETKOR ÉS MŰVELTSÉG A tudománnyal vagy a technikával egyetértő vagy azt elvető,ellenző közösség mint olyan, tulajdonképpen nem létezik. A vélemények a társadalmi csoportoknak megfelelően változnak, és ezek a csoportok, vagy alrétegek sem egyöntetűen értenek egyet a tudománnyal, vagy ellenzik azt, mint ahogyan azt néhány túlságosan le egyszerűsített megfogalmazás "a fiatalok"-ra, vagy "az egyetemi hallgatók"-ra vonatkoztatja azt. A National Opinion Research Center /NORC/ 1973.évi felmérése szerint a 18 és 29 év'közötti korosztály —amelyről igen gyakran tételeznek fel valamiféle szentimentális tudományellenességet— sokkal nagyobb bizalommal viseltetett a tudósok iránt mint bármely más korcsoport. Az országos átlagnál lényegesen több, 40 % nyilvánított nagy bizalmat, 48 %-uk nyilatkozott ugy, hogy némi bizalommal viseltetik, 12 % az "alig bizik", illetve a nem tudja alternatívával válaszolt. Ezzel szemben a legidősebb korcsoportban /60 év és azon felüliek/ csak minden harmadik megkérdezett válaszolt a "nagy bizalom" alternatívával. A felmérések adatai alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a műveltség sokkal fontosabb tényezője a tudománnyal szembeni bizalom előrejelzésének, mint az életkor. Az életkor és a tudósokkal szemben táplált bizalom közötti kapcsolat mértéke, az úgynevezett gamma mérőszám, csak 0,09, mig a műveltség és a tudósokkal szemben táplált bizalom közötti kapcsolatra vonatkozóan ez a mérőszám 0,32. A tudósok iránt a legnagyobb bizalmat az egyetemet végzettek, és általában a magasabb végzettséggel rendelkezők mutatják. Az 1973«évi NORC felmérés adatai szerint az egyetemet végzetteknek 53 %-a, a főiskolát végzetteknek csak 38 %-a mutatott nagy bizalmat a tudósok iránt, és az arány 28 %-ra csökkent azok esetében, akik nem rendel keztek felsőoktatási intézményben szerzett diplomával. Az 1965 tavaszán készitett Harris-felmérés szerint, amely az egyetemi hallgatókra kiterjedő országos felmérés volt, a hallgatók 76 %-a viseltetett nagy bizalommal a tudomány iránt. Hasonló az egyetemi hallgatók véleménye a technikáról. A fiatal korosztályokra kiterjedő 1968. 401