Tudományszervezési Tájékoztató, 1975
3-4. szám - Szemle
katársnak mint információ-fogyasztónak a képzettségi színvonala, az adott intézetben bevezetett információ-szolgáltatási formákkal kapcsolatos véleménye, valamint az információs szolgálat és a könyvtár közötti funkciómegoszlás ésszerűsége. Az Ukrán Tudományos Akadémia filozófiai, régészeti és történeti intézeteiben dolgozó tudósoknál is megfigyelték ezt a fajta szubjektivizmust, amelynek kiküszöbölésére kisegítő módszert —a tudósok kisebb csoportjaival folytatott beszélgetést — alkal maztak. A "Sevcsenko" Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársai a kérdőiveket az információkutatási szakember jelenlétében töltötték ki. A megkérdezett tudósok összetétele: 21 filozófus, 44 történész, 7 régész, 26 irodalomtudós. Százalékos arányuk a tudományos munkatársak összlétszámához viszonyítva az Irodalomtudományi Intézetnél 32 %, a Filozófiai Intézetnél 23 %, a Történettudományi Intézetnél 34 %, a Régészeti Intézetnél 10 %. AZ INFORMÁCIÓS KAPCSOLATOK IDŐRÁFORDÍTÁSAI Az irodalomban nincsenek adatok az információkeresés és a tudományos feldolgozás időráfordításairól a társadalomtudományok vonatkozásában. Kivételt képez a román dokumentalisták által 1968-ban folytatott kutatás, amely szerint a Román Tudományos Akadémia társadalomtudományi intézeteinek tudományos munkatársai /filozófusok, pszichológusok és szociológusok/ munkaidejük 30 %-át fordítják információ-szerzési tevékenységre.'' A jelen kutatás nem az összmunkaidőhöz viszonyítja az információkkal kap csolatos tevékenységre fordított időt, hanem a tudományos munkára fordított időhöz, mivel a megkérdezettek közül sokan vezetői és társadalmi funkciókat is betöltenek. Megállapították, hogy információ-keresésre és -értelmezésre a tudós naponta a tudományos kutatásra rendelkezésére álló idejének 50-70 %-át fordítja. A vezető tudományos munkatársak, akik tudományterületükön széles látókörrel rendelkeznek, sokkal több időt förditanak tudományos kutatási eredmények megalapozására és kevesebbet információ-keresésre, mint a tudományos segédmunkatársak, akiknél csaknem az egész kutatási folyamat /70 %/ információ-keresésből és -feldolgozásból áll. Az elemzés kimutatta, hogy a különböző forrásokból származó információk összegyűjtésére szánt idő 80-90 %-át a tudományos segédmunkatársak a szakirodalom olvasására fordítják; az osztályvezetők és a tudományos főmunkatársak az irodalommal való ismerkedésre átlagosan nem többet^mint idejük 70 %-át forditják. A fennmaradó, információgyűjtésre szánt időt egyéb információforrásokból —főleg nem-formálisakból — származó információk megszerzésére forditják. A tudományos segédmunkatársaknak erre kevesebb idejük és szervezeti lehetőségük van /10 %/. AZ INFORMÁCIÓS KAPCSOLATOK FORMÁLIS CSATORNÁINAK ÉRTÉKELÉSE Több országban /Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Lengyelország/ folytak kutatások arra vonatkozóan, hogyan értékelik maguk az információ felhasználói —a társadalomtudósok— az információs kapcsolatokat. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tudományos kutatás szempontjából való hasznosság, a felhasználás gyakorisága és a hozzáférhetőség szempontjából első helyen a nyomtatott források állnak. Ugyanakkor az idők folyamán egyre erősebbé vált az a tendencia, hogy a személyes kapcsolatokat értékelték legfontosabbnak a társadalomtudósok szempontjából. Az Amerikai Pszichológiai Társaság a hatvanas évek elején végzett komplex kutatásokat e tárgyban, és megállapította, hogy a pszichológia területén működő tudósok információs kapcsolataikat a következőképpen rangsorolják: 7/ LINE,M.: The "half-time" of periodical literature: apparent and real obsolescence. /А folyóiratirodalom "felezési ideje": látszólagos és tényleges elavulása./ = Journal of Documentation /London/, 1970.1.no. 46-54.p.
