Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

tudományos társadalom nem jöhet létre; a tudósok elszigetelten, magukra hagyatva dolgoznak. A tudomány müvelése Indiában még nem hivatás, hanem megélhetés; mint a szegény országokban oly gyakran, a létfenntartás küzdelmében nem jut idő és energia a közös célok fölismerésére és kimunkálására. AZ INDIAI ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Ennek eszközéül szolgálhatna a Tudományos Akadémia, amely a különféle szakterületek tudósainak olyan szervezeti keretet kinál, ahol megfeledkezhetnek a szük szakmai érdekekről, és megkereshetik munkájuk közös nevezőjét. Az akadémia kommunikációs csatornául is szolgálhatna a tudóstársadalom és a kormányzat között. Jelenleg azonban e két hivatás egyikét sem tölti be. Oka: a kormány, ha tudományos kérdésekben tájékozódni kiván, nem a "tudomány" álláspontjára kiváncsi, nem az Akadémiához fordul, hanem egyes tudósokhoz, akik magánszemélyként szolgálnak a kormánynak tanáccsal, s nem biztos, hogy nézetük megegyezik a tudósok többségének nézetével. De még ha a szervezetek vezetői — a Kormány Haditechnikai Tanácsadója, a CSIR, a kutatótanácsok vezérigazgatói is azok, akik tanáccsal szolgálnak, akkor sincsen biztosíték arra, hogy a kormánynak adott szaktanács figyelembe venné a tudományfejlődés egészét, vagy a tudománynak az ország fejlesztésében fennálló teljes lehetőségét. A TUDOMÁNYOS' ÉS TECHNIKAÜGYI BIZOTTSÁG Olyan állandó, kiváló tudósokból álló kislétszámu testületre lenne szükség, amely biztositani tudja a tudomány pozitiv szerepét az ország épitésében. Névleg létezik ilyen, kettő is: a Minisztertanács Tudományos Tanácsadó Bizottsága, vagy —utóbb— a Tudományos és Technikaügyi Bizottság. E bizottság azonban nem tölti be szerepét, s ennek két oka is van: először, tagjai a tudományos szervezetek vezetői, s azok csak az irányításuk alatt álló szerv szük érdekeit, vagy szük szakmai szempontjait tartják szem előtt; mindazzal, ami kivül esik e szempontokon, nem törődnek. Másodszor, mert vezetője kormánytisztviselő» s ilymódon nem független ember. Mindent összevetve, megállapítható, hogy a tudomány szerepe az indiai kormánypolitika kialakításában jelentéktelen. A tudósok és a kormány közt nem folyik eredményes párbeszéd. Részben talán mert a minisztériumokban kevés a tudományos képzettségű személy. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tudósok közül kellene a minisztereket kiválasztani, de mindenesetre megengedhetetlen, hogy a tudós és az adminiszt72