Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

2. szám - Szemle

A négy szektor közül tehát legnagyobb a kutatóintézeti. Ez a K+F bázis kiépitésének történelmi sajátosságaival függ össze, amennyiben nálunk a felszabadulás után erőteljes és tudatos törekvés érvényesült a főhivatású kutatóintézeti bázis kiépítésére és fejlesztésére. /Számos más országban a kutatóintézeti szektor aránya lényegesen kisebb, s a kutatások nagyobb súllyal inkább az egyeteme^ ken, vagy a vállalati szektorban folynak./ A kutatóintézeti szervezeti forma ilyen előtérbe állitásának előnyei a fejlettebb munkamegosztásban és a koncentráltabb kutatásban mutatkoznak meg. Hátrányai közé sorolható viszont a tudományos szakemberek elszakítása az oktatástól és a termeléstől, a gyakorlati élet szükségleteitől többé-kevésbé elszakadó, úgynevezett öntörvényű bázisfejlődés lehetősége stb. Ezért a kutatóintézeti szektor e nagy súlya nem minősülhet egyértelműen előnyösnek, kedvezőnek. Figyelemreméltó a vállalati szektor viszonylag jelentős súlya; ez egyébként növekvőben van. A tudományos-technikai haladás követelményeit felismerve és érvényesítve, egyre több vállalat létesit uj K+F részlegeket, illetve fejleszti tovább meglevő ilyen részlegeit /laboratóriumait, kisérleti üzemeit stb./. Ez, többek között, azzal is magyarázható, hogy évről-évre drágul a kutatás és a fejlesztés nálunk is, és a vállalatok előnyösebb megoldásnak vélik, ha K+F feladataikat saját erőből végzik el. A tanszéki szektor súlya nálunk indokolatlanul kicsi, de ezen az eddigi fejlesztési tendenciák fenntartásával nem is lehet erőteljesen változtatni. A viszonylag lassú "önfejlődést" csak tudatos és tervszerű beavatkozással lehetne kellően meggyorsítani . LÉTSZÁMSTRUKTÚRA A megfigyelt K+F helyeken 1971- december 31-i állapot szerint összesen 70 591 fő dolgozott. Teljes munkaidejű dolgozókra átszámított adatok alapján ez a létszám 54 553 főnyi teljes munkaidejű dolgozóval egyenértékű, ami az előbbinek 77,3 %-a. E redukálás szükségessége abból adódik, hogy a nem főhivatású K+F helyeken dolgozók teljes munkaidejüknek csak egy bizonyos hányadában /pl. tanszéki oktatók átlagosan 22,6 %-ában, tanszéki segédszemélyzet 33,3 %-ában, egyéb K+F helyek diplomásai 74,3 %-ában, segéderői 75,6 %-ában/ végeznek és végezhetnek K+F, ill. azzal öszszefüggő tevékenységet. Az összlétszám fő kategóriák szerinti megoszlását az alábbi összeállítás tükrözi : 208