Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

arra, hogy csökkentse, kiszűrje a technikai fejlődés ártalmait és kiválassza a lehető leggazdaságosabb módozatokat. A cél nem a műszaki ujitási kedv elvétele, hanem ösztönzése és szabályozása, a műszaki fejlődés egyenlőtlenségeinek megszüntetése, a technikának a gazdasági rendszerek keretén belül való ellenőrzése. A műszaki fejlődés szabályozása hozzájárul a legkülönfélébb döntések alapos előkészítéséhez. A tudománypolitika meghatározhatja az egyes változatok költségeit, hatását egyes embercsoportokra — de természetesen nem helyettesitheti a politikai döntéshozatalt a közösség jövőjét eldöntő kérdésekben. A tudománypolitika nem lehet több, mint az általános politikai, gazdasági, társadalmi irányitás szolgálatában álló egyik eszköz. A gazdasági és politikai döntéseknél a jövőben a kormányoknak még alaposabban és megfontoltabban kell eljárniuk — a tudománypolitikától kölcsönözhetik az eljárási módszereket, vezérelveket. A műszaki fejlődés irányításának tanulságait a Brooks-jelentés szerint már sokkal nehezebben hasznosíthatják a kormányok: a légiközlekedés példáján világositható ez meg legjobban. A társadalmi ihletésű technológiai elképzelések szerint az ideális repülőgép a lehető leghalkabban és a legkevesebb szennyezéssel közlekedik, tehát végső célja nem egyedülállóan a leggyorsabb közlekedés megvalósítása, Az ipar valószinüleg nem az ilyen megfontolások alapján kialakitott változatot fogja kiválasztani a lehetséges repülőgép-tipusok közül, egyszerűen azért, mert ez nyilván költségesebb, mint a "csak közlekedő" repülőgép. Az ujtipusu repülőgép bevezetéséhez, politikai nyomásra van szükség, hiszen köztudott a levegő szennyeződéséből eredő ártalmak mértéke. A kormánynak kell az első lépést megtennie —esetleg anyagi támogatással is— a helyzet javitására. Ha a jég egyszer megtörik valamelyik országban, biztosra vehető, hogy a nemzetközi piacra nagy sikerrel fog betörni a hangtalan-szagtalan gép. A műszaki ujitások szinte kizárólagos területe a mezőgazdaság, a szállitásközlekedés és az ipar, de a közösség érdekében ugyanilyen ujitó kedvre és magas szinvonalu kutatásra lenne szükség az orvostudományban, a városi közúti közlekedésben, a lakásépítésben, postai szolgáltatásokban, a távközlésben stb. E területek általában kivül esnek, vagy felülmúlják a kormány illetékességét, jellemzőjük a közpénzekből való támogatás túlnyomó volta, a termelékenység csekély növekedése, a K+F töredékes és korlátozott jellege. Egyes területek horizontálisan fognak át több szektort, ezért nem érzi egyik sem sajátjának a területek pártfogolását. Ilyenek a környezetvédelem, vagy az óceán kincseinek kiaknázása és értékesítése. Az egyes szektorok politikája csakis a közösség érdekeinek vizsgálatából indulhat ki. A tudománypolitikának fokozottabban kell támogatnia a társadalomtudományi kutatást is, erőfeszítéseket kell tennie az oktatási rendszer megjavítására, a kutatók folyamatos képzésére és nevelésére. A tudo26