Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

mánypolitika eddig elégtelen mértékben érdeklődött a tudományos eredmények alkalmazá­sa iránt, és különösen igy volt ez a társadalomtudományok esetében. Az iparral kapcsolatban a jelentés szerint a kormányoknak az a fő tennivalója, hogy befolyásolják a termelés tartalmát, a termékek hatását a társa­dalomra, az egészségre, a természetes környezetre és az emberek biztonságára. Az uji­tók konkurrenciája kedvez a gazdasági fejlődésnek, mind országos, mind nemzetközi szinten javitja a munkamegosztást, de néha a termékek és szolgáltatások szélsőséges differenciálódásához is vezet. A csoport e jelenség megelőzésére a legegyszerűbb ki­nálkozó megoldásnak a multinacionális vállalkozások támogatását látja. A multinacionális vállalatok hatásosán terjesztik az uj techno­lógiai megoldásokat, a velük járó előnyöket, a tagországok számára gazdasági növe­kedést, a termelékenység növekedését, uj fogyasztási javak piacra kerülését eredmé­nyezik. Ennek ellenére van bizonyos érdekellentét az ország bizton­sága és gazdasági fejlődése szempontjából fontos technológiák országos irányitása és a multinacionális ipari vállalatok növekvő fontossága között, ami ugyancsak a kato­nai és a gazdasági szempontok közötti szakadékra utal. A multinacionális vállalatok problémája különösen érdekes a tudománypolitika szempontjából, mert egyes országok tudományos eredményei gyakorlatilag teljesen a multinacionális K+F-nek köszönhetők. A nemkivánatos következmények elkerülése céljából a multinacionális vállalat működé­si elveinek vizsgálata és megértése igen fontos. A nemzetközi gazdasági rendszer je­lenleg nem rendelkezik a multinacionális vállalatok vizsgálatára alkalmas semmiféle mechanizmussal, ezért az egyes országok multinacionális vállalatokkal szembeni poli­tikáját össze kell hangolni, és a vállalatok tudományos-műsza­ki tevékenységét figyelembe kell venni az országos tudománypolitikák kialakításakor. Ahogy a kormányok lassan eltávolodnak a katonai-, nukleáris-, űrkutatás nagy nemzetközi programjaitól, kétségessé válik az alapkutatási programok értelme is. A prioritások változása viszont nem érinti az alapkutatás fontosságát a társadalmi igények kielégítésében, hanem u j kapcsolatok alakulnak ki a tudományon belül és a tudomány meg a társadal­mi célok között. A tudománypolitika feladata az uj kapcsolatok kifejezése, a régiek megszüntetése, mégpedig a tudomány mechanizmusának kárositása nélkül. A műszaki fej­lődés ellenőrzése, a környezet védelme éppen azt teszi szükségessé, hogy az uj eljá­rások bevezetése előtt az eddiginél mélyrehatóbb alapkutatást és kisérleti alkalma­zott kutatást folytassanak, akár a fejlesztés rovására i s , mert a közvetett hatások előrelátásának szükségessége a jelenségek alaposabb vizsgálatát követeli meg, és nemcsak annak megállapítását, mi valósitható meg tech­nikailag, vagy mi jövedelmező kereskedelmileg. Minden ország fejlődése függ az alapkutatás nemzetközi eredményeitől. Az alapkutatás lényeges eleme a tudomány és technika rendszerének, mert meghatározza a tudományos-műszaki személyzet kvalitásait, az alkalmazott és műszaki kutatás normáit. Éppen ezért —hangsúlyozza a jelentés— az OECD minden tagországának, lehetőségeihez 2?

Next

/
Oldalképek
Tartalom