Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Figyelő

véleménye a kérdéssel kapcsolatban a következő : Az ilyen jellegű bizonytalanság mind általánosabbá válik Franciaországban. A munkalehetőségek bizonytalanságával kapcsolatos problémák eddig viszonylag kevéssé merültek fel a franciák körében, a magasabb képzettséggel, illetve tudományos fokozattal rendelkező szakemberek esetében pedig különösen ritkák voltak. Ma az állások bizonytalansága egyre inkább olyan realitás, amivel számolni kell, s ami Franciaország esetében elkerülhetetlen, ha a változó körülményekhez gyorsan alkalmazkodni kiván és versenyképes akar maradni a nemzetközi piacokon. A tudósok esetében valamelyest biztató az, hogy a tudomány fejlődésének üteme, és ezzel a tudományos kutatók iránti igény előreláthatólag még számos évig igen nagy lesz. A CNRS keretében szervezett tudósképzésben résztvevő szakemberek számára azonban mind nagyobb problémát jelent az, hogy a képzés idejének leteltével uj állás után kell nézniük. A tudományos fokozatot elnyert szakemberek számára nagy segítséget jelentene és a francia ipar igen sokat nyerne, ha az iparvállalatok mind többet alkalmaznának a tudományok doktorai közül, éspedig nem csupán a kutatási és fejlesztési feladatok megoldására, hanem magában a termelés irányításban is. Ennek azonban előfeltétele az, hogy egyrészt állandóan fokozódjék az ipar fejlődésének üteme, másrészt, hogy ez a fejlődés a műszaki haladáson, éspedig elsősorban a francia szellemi tőkére épülő műszaki haladáson alapuljon. A tudósok ipari elhelyezkedésének előfeltétele a gazdasági konjunktura és az, hogy helyesen válasszanak a műszaki haladás forrásai közül. Ha általában arra törekszenek, hogy külföldi szabadalmak megvásárlása, licenciák alapján gyártsanak, vagyis a külföldi módszereket és szellemi termékeket importálják, akkor nyilvánvalóan nincs szükség az alkalmazott kutatás által nyújtott szolgálatokra s igy nincsen szükség tudományos kutatókra, különösen uj kutatók felvételére a francia iparvállalatoknál. Az erre vonatkozó döntés rendkívül nagy jelentőségű és a kormány hatáskörébe tartozik. Mig Lasry a fentiek szerint hangoztatja annak fontosságát, hogy mind nagyobb számú kutatót, egyetemi végzettségű és tudományos fokozattal rendelkező szakembert foglalkoztasson a magánipar, Lavallard rámutat arra, hogy ez a megoldás számos probléma tisztázását feltételezi. Hangsúlyozza, hogy az iparvállalatok vezetőinek véleménye szerint az egyetemet végzett, illetve tudományos minősítést nyert szakemberek nem készültek fel megfelelően arra, hogy az iparban dolgozzanak, elsősorban azért, mert nem oltották beléjük a gazdaságosság mindenekfeletti szem előtt tartására irányuló szemléletet. Az iparvállalatokat kétségtelenül érdekli néhány olyan végzős egyetemista, vagy tudós felvétele, aki közvetlen és gyors ipari alkalmazás lehetőségét magában rejtő témák specialistája, de általában a végzett egyetemistákat, mint olyanokat nem keresik. Ilymódon tehát a felsőoktatás szerepe és