Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Figyelő

módja az, ami mindenekelőtt a vita tárgyát képezi. A legfontosabb kérdések ezzel kapcsolatban a következők: - Megelégedhet-e az egyetem olyan szakemberek képzésével , akik nem találnak és nem találhatnak másutt szives fogadtatásra és munkára, mint magánál az egyetemnél? - Igaz-e másrészt, hogy a z ipar, amint azt gyakran hangoztatja nem tudja használni munkájában a végzett egyetemistákat? - Igaz-e, miszerint az egyetemi kutató annyira magában hordja az egyetemi kutatóhelyek légkörében szerzett szemléletet, hogy képtelen olyan tipusu emberré alakulni, amilyenre az iparnak szüksége van? A fenti kérdésekre adott válaszok alapján valószinüleg szükségesnek kell Ítélni az oktatás és a kutatás közötti kapcsolat jelentős mértékű átszervezését, és dönteni kell a következő kérdésekben: - Milyen álláspontot foglaljon el az ipar a külföldi licenciák megvásárlásával kapcsolatban, és milyen legyen ezzel a kutatás helye és szerepe az iparban? - Hogyan lehet szorosabban egymáshoz kapcsolni az egyetemet és az ipart? Ezek jelenleg két különálló, zárt világként élnek egymás mellett és nem hajlandók tudomást venni egymásról. - Milyen tipusu ember az, akinek képzését az ipar megkívánná az egyetemtől? Ezek a döntések fogják megszabni, hogy milyen lesz a kutatók jövője Franciaországban. — LAVALLAHD,

Jean-Louis : Le chercheur et son avenir. /А kutató és jövője./ = Le Monde /Paris/,1968.márc.21. 11.p. V.P. A kutatási ráfordítások összetételének mennyiségi kifejezés e A tudomány egyre nagyobb igényekkel lép föl az anyagi eszközökkel szemben; a társadalom érdeke, hogy a ráfordítások optimális gazdasági eredményt érjenek el. Ilyen szempontból a legsürgősebb megoldásra váró problémák: - a kitűzött gazdasági cél szempontjából optimálni a tudományos és a kutatási ráfordításokat; - tanulmányozni az emiitett ráfordítások hatékonyságát, me gtér ül é s é t ; - megállapítani a finanszírozás módjának hatását a ráfordítások haté kony s ágára ; - kidolgozni a népgazdaság keretein belül a ráfordítások optimális struktúráját. A szerzők néhány olyan metodológiai feltételre hivják fel a figyelmet, amelyek lehetővé teszik az optimálást. A ráfordítások strukturái több szempontból: meghatározott ágazatok felé irányulásuk,