Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

vetkezményeit, vagy szubjektive alkalmazkodik és megválogatja kutatási területét is, eredményei kifejezéseit is. Különösen elkerülhetetlen, hogy tudományos lelkiismeretével számot vessen. S ez döntően tudományon kivüli tényezőkön dől el. Ebből a szempontból legkritikusabb a szociológia és a történettudomány helyzete. Mindkettő indiszkrét és szemérmetlen tudomány. Fel kell tárnia a társadalom és fejlődése objektiv valóságát, s ebben törvényszerűségeket kell felismernie, amelyek viszonylag ritkán egyeznek a szereplők szubjektív Ítéleteivel. Itt lépten-nyomon jelentkezik a konfliktus: meddig és mennyiben legyen hü a tudomány müvelője kutatásai objektiv eredményeihez és mennyiben engedjen egyéni-politikai meggyőződésének. De hasonló ehhez a közgazda, a filozófus és az irodalomtudós vagy a művészettörténész helyzete is. Természetesen lehetséges ennek a dilemmának feloldása. A marxizmus alapján megtalálható az objektiv és a szubjektív szintézise, de ez a legtöbb esetben korántsem könnyű; s főképpen, a legritkább esetben lelhető meg ez a szintézis konfliktusok nélkül. Gyakorlati következtetésként azt vonhatjuk le mindebből, hogy a tudomány világa, sem müvelése természete szerint, sem a társadalmi gyakorlattal való kapcsolat tekintetében nem egységes. A társadalomtudományok és a természettudományok két világ, s ezzel mindig számolni kell: annak is, aki műveli, s a társadalomnak is, amely a kétféle tudomány fejlődését és közreműködését igényli. Ugyanakkor nem nyugodhatunk bele ebbe a kettősségbe. A társadalmi gyakorlatban és a politikában elmosódnak a két tudomány határai, s a tudományos lelkiismeretben sem különülnek el élesen. Tudni e kettősséget és törekedni a feloldására: ez az egyetlen lehetséges szolid álláspont. A SZUBJEKTÍV-SZEMÉLYI TÉNYEZŐ A TUDOMÁNYOS KUTATÁSBAN A tudományos kutatás nem normális életpálya. A pályaválasztásban ilyen normális alternatívák vannak: mérnök, tanár, orvos, igazgatási szakember, szakmunkás vagy adminisztrátor lehet valaki az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban vagy az államigazgatásban. De az, hogy kutató legyen valaki, csak ezután következik, hasonlóan ahhoz, hogy művész, iró vagy verseny sportoló lesz. Az irányelvek ezt a különleges pályaválasztási problémát körültekintően és helyesen érzékelik. "A tudományos munkára alkalmas tehetséges fiatalok kiválasztását már az iskolai képzés során el kell kezdeni. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok minél korábban minden segítséget megkapjanak különleges képességük fejlesztéséhez is. Az illetékes főhatóságok és az MTA pályadijakkal, jutalmakkal, szerény méretű, konkrét kutatási feladatok adásával ösztönözzék a legtehetségesebb egyetemi hallgatók 12