Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

bekapcsolódását a tudományos munkába. A kutatóintézetekben és az egyetemeken az elkövetkező néhány évben kétéves időtartamú tudományos ösztöndijak rendszerét kell fokozatosan kialakitani. Az ösztöndijasok száma többszörösen haladja meg az adott tudományos munkahely kutatói utánpótlásigényét, s közülük a kutatómunkára legalkalmasabbakból kell megteremteni az utánpótlást." "Fejleszteni kell a kutatóhelyeken az úgynevezett külső munkatársi rendszert, s ily módon el kell érni, hogy a közoktatás, az államigazgatás és a népgazdaság más területein dolgozó —a tudományos munka iránt érdeklődő, hajlammal rendelkező és arra alkalmas— szakemberek bekapcsolódhassanak a kutatásba." A TEHETSÉG SZEREPE A döntő kérdés ebben a tehetség, a rátermettség. Most már tul vagyunk azon, hogy erről nem illő beszélni, de még mindig elég sok gátlás tornyosul annak az útjában, hogy nyiltan és rendszeresen keressük a tudományos kutatásban tehetségesnek Ígérkező fiatalokat. Kivétel a matematika /és részben a fizika/, ahol sok évtizedes versenyrendszer alakult ki hazánkban, s ennek meg is látszik az eredménye. Más tudományokban tulajdonképpen csak a tanszék válogathat a hallgatók között azzal a nagyon erős konkurrenciával szemben, amit a sokkal jobban fizető vállalatok támasztanak. Volt egy időszak, még ma sem mult el egészen, hogy a gyakorlat próbáján keresztül kerestük a kutatói utánpótlást. Nagyjából ezzel is leszámolhatunk, ha teljesen nem is járhatatlan ez az ut. A legtöbb igazán teljesitőképes kutatót fiatalkori kiválasztás révén lehet útjára indítani. Ehhez az is hozzátartozik, hogy már az egyetemen bekapcsolódjék a kutatásba, azután jó műhelybe kerüljön, s a nyelvtanulással is, külföldi utazással is mielőbb előrehaladjon. Különös probléma ezzel kapcsolatban a mester és a tani t V á n y viszonya, illetőleg a fiatalok szerephez jutása, érvényesülése. Az ismeretanyag hatalmas megnövekedése és társadalmunk általános "elöregedése" felemelte azt a korhatárt, amikor fiatalok önálló kutatók vagy professzorok lehetnek. Tulajdonképpen itt is csak a matematika a kivétel. Különösen közgazda, szociológus vagy történész nem lehet valaki egészen fiatalon. De talán mégis túlzásba estünk, s az összes ható ok ellenére jóval fiatalabb koruakat is színre kellene segiteni. Ez főképpen példa és bátorság kérdése — és persze önfegyelemé az idősebbek részéről. Ezzel függ össze a tanítványi szerep, ami sok esetben klikkhez való tartozást is jelent. Helyesen ösztönözzük tudományos iskolák kialakulását. Jó mestertől, jó műhelyben tanulni, valóban döntő tényezője a tudós pályán való előrehaladásnak. De amikor ezt az ösztönzést kifejtjük, mindjárt az ellengyógyszert is adagolnunk kell: mindenki, aki csak képes erre, vivja ki az önálló gondolkodás pozícióját, s a klikkesedéssel szemben is valamilyen módon lépjünk fel. Legalább is ne tartsuk tiszteletben. 13