Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

van egy ugyanilyen fontos formája, a filogenetikus tanulás, melynek időtartama a faj élettartamával esik egybe. Ez az a tanulás, amelynek egyik elvi alapja a Darwin által megállapitott természetes kiválasztódás. A természetes kiválasztódás három tényen alapszik. Az első az öröklődés jelensége: minden egyedi növény vagy állat magához hasonló utódokat hoz létre. A második tény, hogy utódai nem tökéletesen azonosak vele, hanem az öröklődés módjától függően némileg különböznek tőle. Ez az öröklődés variabilitásából következik, és semmiesetre sem jelenti a szerzett tulajdonságok nagyon is kétséges átörökítését. A darwini fejlődéselmélet harmadik eleme, hogy a spontán variációk végtelen számának határt szab a változatok életképességének eltérő mértéke, hiszen a változatok túlnyomó hányada csökkenti a faj fennmaradásának esélyért, bár néhány, valószinüleg nagyon kevés, ellenkező irányban hat és növeli ennek esélyét. A fajok megmaradásának és a fajok változásának —azaz a fejlődésnek— alapja ennél valószinüleg sokkal bonyolultabb. A variációnak például van egy nagyon fontos tipusa, a magasabb rendű variáció, a variabilitás variációja. Az öröklés és a variáció mechanizmusa általában a Mendel által leirt folyamat szerint működik, strukturálisan pedig a mitózis jelenségén alapszik. De e fantasztikusan bonyolult folyamatlánc mögött mégis egyetlen egyszerű tény rejlik: a DNS molekula kettéválása. Ugy látszik a molekula-kettéválásnak ez az aktusa a reprodukció bonyolult és hosszadalmas folyamatának utolsó állomása. Az ember embert alkot a maga képére. Ez mintha a teremtés aktusának visszhangja vagy őstipusa volna, mikor a feltevés szerint isten alkotott embert a maga képére. Vajon előfordulhat ilyesmi a kevésbé bonyolult, s igy talán érthetőbb élettelen rendszerekben is, amelyeket gépeknek nevezünk? Mi az, hogy egy gép képe? Vajon ez a kép, amely egy gépben testesül meg, megismétlődhet egy másik gépben —általános célú gépben—.amelynek még nincsen sajátos jellege, reprodukálódhat-e az ősgép, akár teljes egészében, akár variációszámba menő változásokkal? Képezhet-e ez az uj gépváltozat önmagában is őstipust? E fejezet célja, hogy választ adjon a fenti kérdésekre, s a válasz: igen. Wiener ismertet is egy módszert, amely szerint a gépek reprodukálhatják önmagukat. Nem ez a reprodukció egyetlen módja: a biológiai reprodukcióra sem hasonlit. De bármennyire különbözik is a biológiai és mechanikai reprodukció, a kettő mégis párhuzamos folyamat, s eredményük is hasonló; az egyik ismerete érdekes analógiát szolgáltat a másik tanulmányozására. Ahhoz, hogy értelmesen tárgyalhassuk a maga képére gépet alkotó gép problémáját, pontosabban meg kell határozni a "kép" fogalmát. Pygmalion Galatea szobrában eszményi szerelme képét formázta meg, de miután az istenek életre keltették Galatea 50