Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

tény, a hit tény, s e tényeket az emberi elme az elfogadott teológiai nézetektől függetlenül is vizsgálat tárgyává teheti. Wiener hosszú évekig tanulmányozta a gépek és élő szervezetek kommunikációjának és vezérlésének kérdéseit, a kommunikáció és vezérlés uj műszaki és fiziológiai módszereit, s e módszereknek az emberi célok megvalósítására tett hatását. A tudás fogalma —állapitja meg— szétválaszthatatlanul összeszövődik a kommunikáció, a hatalom fogalma a vezérlés, az emberi célok etikai mérlegelése a vallási normák létével. S ha valaki ezek összeszövődését kivánja vizsgálni, le kell hántania magáról az előítéletek rétegeit: ha azt kivánja, hogy tanulmánya eredményre vezessen, valóságos kérdések valóságos elemzésére kell vállalkoznia. Az előítéletek tiltják, hogy együtt vizsgálják istent és embert, az ember méltósága pedig csak ugy őrizhető meg /Descartes/, ha egészen más alapon tárgyalják, mint az alacsonyabbrendű állatokét. A fejlődés és a fajok eredetének elméletét az emberi értékek megszentségtelenitésének tekintik: a korai Darwin-követők a bőrükön tapasztalhatták, milyen veszélyes nézeteket vallanak egy olyan világban, amely eleve gyanakodva tekint a tudományra. De még a tudomány területén is veszélyes szembefordulni az elfogadott értékrenddel. Semmi esetre sem szabad együtt emlegetni élőlényeket és gépeket: az élőlények minden porcikája él, a gépek fémből és más élettelen anyagokból épülnek fel, s nincsen céltudatos vagy quasi-céltudatos funkciójuknak megfelelő mikrostrukturájuk. A fizika —ez az általános feltevés— nem vizsgál célt. Ha valaki tiszteletben tartja ezeket a tabukat, kivivhatja a konzervativ és megállapodott gondolkozók tiszteletét, de édeskevéssel járul hozzá a tudomány fejlődéséhez. A tudós —a tudományosan képzett értelmes és becsületes ember, az értelmes és becsületes pap— fogalmában eleve benne foglaltatik, hogy к i s é rleti uton teszi próbára az eretnek és tiltott nézeteket, még ha végül el is veti őket. De ha el is veti végül, nem szabad eleve elutasitania, nem szabad üres spirituális gyakorlatnak tekintenie a kérdés végiggondolását, amellyel csupán szellemi szabadságát bizonyitja. A kisérlet komoly dolog, s csak teljes komolysággal szabad rá vállalkozni, csak akkor van értelme, ha vállalja valaki az eretnekség kockázatát, s ezt a kockázatot még akkor is vállalni kell, ha az eretnekség a szellemi elkárhozást jelenti. Ahogy a kálvinisták mondják: vállalod-e a kárhozatot Isten nagyobb dicsőségére? Ezt a magatartást vallással kapcsolatos kérdések vizsgálatánál megneheziti a hamis szuperlativuszok—a mindenhatóság, mindent-tudás és hasonlók— bevonása. Az ebből eredő intellektuális nehézségeket jól példázza a primitiv kérdés: - Teremthet-e isten olyan nehéz követ, amit nem tud felemelni? - Hisz akár teremthet, akár nem, mindkét eset ellene mond mindenhatóságának. Bár könnyű az ilyen kérdéseket a szavak csűrés-csavarásának minősiteni, ez is egyike annak a sok paradoxonnak, amely mind a végtelenség fogalma körül csoportosul. Hiszen a legegyszerűbb 45