Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

első megközelítése ennek a viszonyszerkezetnek feltüntetése a célkitűzéstől függően. Második megközelítésben valamely szervezet viselkedése azzal irható le, hogy a fentieken kivül különbséget tesznek az egyes események és adatok milyensége és gyakorisága között. Bármilyen kezdetleges legyen is az első megközelítés, mégis megoldhatja sok kutató és fejlesztő intézmény problémáját. A tipikusan ideális hierarchiát ekkor kimondott asszimmetria jellemzi a tagok és a felsorolt valamennyi aspektus közötti kapcsolatot illetően. A kapcsolatok szerkezete minden egyes aspektus esetében erős kongruenciát, illetve divergenciát mutat fel; az összekötő nyilak száma viszonylag kicsi, a gráfok többé-kevésbé kifejezetten kaszkád jellegűek. A tipikusan ideális csoport viszont a kapcsolatok nagyfokú szimmetriáját mutatja, a kapcsolatok /nyilak/ száma megközelíti a telítettségi fokot, vagyis csaknem minden lehetséges kapcsolat fennáll. A kutatóintézetekben fennálló, fent idézett viszonyok például az alábbiak szerint elemezhetők: ezekben az intézményekben az adminisztratív kapcsolatokat formálisan azonosítják a feladatra vonatkozó kapcsolatokkal; a több lépcsőcs "e" rangbesorolás ellentétben áll az "f" tekintélyi szerkezettel; a feladatra vonatkozó információs csatornákat hierarchikusan szervezték meg, ezenfelül mereven formálisak is; az adatszolgáltatási kötelezettség rendszerét is az "e" rangsorolási rendszerhez kongruensen rendezték el. Rosszul működő csoportokban az "f" tekintély-szervezet hiányosan van kiépítve, éppúgy, mint a rendszeresített "a" és "h" közlési csatornák. A "csoport hőmérséklete" emelkedik a hiányzó rendszeresített csatornák, valamint "a" az ellenőrző viszonylatok túlságos párhuzamossága miatt. Vannak szigorúan vett hierarchikus "projektum"-szervezetek, amelyek igen eredményesek. Igy például a második világháború végén az atombomba kifejlesztésére alakult Manhattan Project szigorúan formális hierarchikus közlési hálózattal rendelkezett, amely azonos volt a rangbesorolási rendszerrel. A közvetlen szomszéddal is csak a közös felettes révén lehetett érintkezni. A leirások szerint azonban egy titkos és nagymértékben informális közlési szerkezet alakult ki, amely elsősorban a célt szolgáló információk kicserélésére szolgált. A kutatásnak és fejlesztésnek tehát nincsen munkamegosztási tudománya. Az ilyen tudomány eredményei nyilván eltérnének azoktól a szabályoktól, amelyeket eredményesen fejlesztettek ki a fizikai munka vagy akár a rutin jellegű szellemi munka számára Kár is görcsösen erőlködni analógiák létrehozásán: a kutató- és fejlesztő intézetek üzemgazdasága számára más kategóriákat kell kidolgozni, mint amilyenek az ipari termelés számára használatosak. A kutatás és fejlesztés szervezési problémáját a következőképpen fogalmazták meg: adva van egy feladat vagy feladatcsoport, határozott jellemzőkkel, s ezt a tervezendő szervezetnek kell feldolgoznia. Szükséges egy olyan szervezeti strukture, amelynek keretében meghatározott számú szakértő, segéderő és segédeszköz ugy kooperál egymással, hogy a feladatot a lehetőségekhez mérten jól oldják meg. 960