Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

útját. Be kell vonnia a tudomány és a kutatás képviselőit, mégpedig nem csupán a meglevő gyakorlattal kapcsolatos részletkérdések, hanem a perspektívával összefüggő nyitott kérdések megoldásába is. Ebből következik, hogy helyes kapcsolat esetén az álla­mi szerv nem parancsnok, nem a kutatás "gyámja", hanem a kérdés-megoldások állandó megrendelője, megbizója. A minisztérium munkája annál sikeresebb lesz, minél többet tud meriteni, hasznosítani a tudomány és a kutatás alkotó gondolataiból, azok forra­dalmi jellegéből, s ha ezek vezérlik az operativ irányítást és döntéseket. Az anyagi eszközök és az emberi képességek pocsékolását jelenti, ha a mi­nisztérium a hatáskörébe tartozó kutatóintézeteket lakájokká, részletterveinek gyak­ran csak rövidtávú végrehajtóivá degradálja. Ilyen esetekben fordul elő oly gyakran, hogy a megoldásra kiadott kérdések már abban a pillanatban elavultak, amikor munkába adják őket, és semmire nem használhatók akkor, amikor a kutatóintézet a kérdést ki­dolgozta, hiszen a fejlődés már jóval meghaladta e problémákat. Nyilvánvaló, hogy a minisztérium helyes viszonya saját feladataihoz, va­lamint a tudományhoz és a kutatáshoz széles látókört igényel, és megköveteli, hogy a fontos posztokat betöltő dolgozók kivétel nélkül állan­dó, aktiv kapcsolatot tartsanak fenn a tudománnyal és a tudományos haladással, s megértsék ennek döntő fontosságát. A TUDOMÁNYOS KUTATÓINTÉZET ÉS A SZAKTERÜLET KAPCSOLATA Már az eddig elmondottakból is kitűnik, mi a rendeltetése a minisztériu­mok irányitása alatt összpontosított kutatásnak. A kutatási bázis egyes munkahelyei­nek az a feladata, hogy kutatási tevékenységüket a legfontosabb te­rületre összpontosítsák, s e tevékenységet a tudomány mindenkori legmagasabb szinvonalán folytatva olyan kérdéseket oldjanak meg, amelyek biztosítják a gazdasági élet fejlődését is. Ehhez elsősorban magas tudományos színvonallal kell dolgozniuk; vagyis jól képzett, önálló alkotó munkára képes tudományos szakemberekkel, s a meg­oldásra váró feladatokhoz viszonyítva jól felszerelt munkahelyekkel kell rendelkez­niük, benne kell élniük területük korszerű tudományának áramlatában is, mégpedig nemcsak saját szakterületük alkalmazási területét, hanem az alapkutatásokat illetően is. Színvonaluknak és munkamódszerüknek nem szahad tehát jelentősen különböznie a tudomány adott területének általános színvonalától, még akkor sem, ha társadalmi fe­lelősségük eltérő. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom