Tudományszervezési Tájékoztató, 1968
1. szám - Szemle
A MINISZTÉRIUMI KUTATÓINTÉZETEK FŐ FELADATAI Az intézetek feladata nem merülhet ki abban, hogy minisztériumuk ez idő szerinti célkitűzéseit valósitsák meg. Feladatuk mindenekelőtt ugyanis az, hogy munkájukkal és tudományos alkotó szemléletükkel a minisztériummal közösen alakitsák ki ezeket a célkitűzéseket. Tevékenységük, s ezzel felelősségük is tehát jóval szélesebb körű, mint egyes kisérletek vagy kutatási feladatok legjobb megoldása. Tevékenységüknek arra kell irányulnia, hogy saját területükön uj megoldásokat tárjanak fel /konkrét feladaton végzett munka során is/, és ezzel megmutassák a gyakorlat további fejlődésének útját. A minisztérium irányítása alatt álló tudományos kutatási bázison persze nem csupán egyes olyan intézeteket értünk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a minisztériumok megfelelő szerveihez; jelentőségük abban áll, hogy olyan belső kapcsolatokkal jellemzett rendszert alkotnak, amelyben az egyes láncszemek egymásba fonódnak. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy komplexebb megoldásokra jussanak, mint amilyenekre egymaguk képesek lennének, hanem azt is, hogy egymás munkájára is befolyást gyakoroljanak. Kölcsönös kapcsolatokat kell tehát kialakítaniuk, mégpedig sohasem adminisztratív, hanem mindig tudományos területen. A MINISZTÉRIUMI KUTATÓ TANÁCSOK Ennek gyakorlati megvalósítása a minisztériumok T udományos Kutató Tanácsainak a feladata. E tanácsokat egyrészt a tudományos kutatóintézetek rendszerének legfontosabb irányitószervévé, másrészt a minisztérium legfőbb tudományos tanácsadó testületévé, agytrösztjévé kell kiépitenl. Ezzel egyúttal teljesül a két fél —vagyis a minisztérium és a minisztériumi tudományos intézetek— munkájának sajátos jellegéből folyó alábbi két alapvető követelmény : A tudományos kutató területét tudósok testületei irányitják. Ezek a kollektívák ismerik a tudományos munkahelyek sajátos igényeit, és biztosítják az irányitás szakszerűségét. Másrészről a minisztérium ily módon rendszeresen és alaposan értékelt tervezetek formájában kapja meg azt a tudományos alapot, amelyre biztonságosan támaszkodhat fejlesztési törekvéseiben, s amelyből kiindulva megtárgyalhatja a problémákat, kérdéseket vethet fel, és rámutathat az előtte álló feladatok tudományos megoldásának szükségszerűségére. Ezzel egyúttal kialakul az összekötő láncszem elsősorban az alapkutatással, továbbá a Tudományos Akadémiával és a főiskolákkal is. Mindennek a feltétele természetesen az, hogy a Tudományos Kutató 61
