Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

5. szám - Szemle

A KOLLEKTIV KUTATÓMUNKA TENDENCIÁJA Arról már szó volt, hogy napjaink tudománya mindinkább az "ostromra" ren­dezkedik be. Ennek során különböző —gyakran igen távoli— specialitásu kutatók is­mereteinek és erőfeszítéseinek egyesítésére, mind kiterjedtebb és bonyolultabb tudo­mányos felszerelés hasznosítására, a legváltozatosabb tartalmú és nyelvű "információ­masszivum" feldolgozására, az elért eredmények termelésbe való —általában igen mun­kaigényes— átvitelének megoldására van szükség. Ezek a feladatok csupán jól szerve­zett, megfelelően összeválogatott, korszerű technikával felszerelt, célra törő kutatói kollektívákkal oldhatók meg. Az "önálló kutató" és az "önálló szerző" mindinkább időszerűtlenné és ki nem fizetődővé váló voltát —akárcsak a világ más részein— a Szovjetunióban is kü­lönböző vizsgálatok segítségével mutatták ki. Igy például a szerző 1965-ben L.P. Szmlrnov-val azt vizsgálta meg, hogy a szerzők számától függően a benyújtott talál­mányok között miképpen csökken az újrafelfedezések száma. Az eredmény, amely egyéb­ként egybevág a szakirodalomban fellelhető hasonló vizsgálatok eredményeivel, a kö­vetkezőképpen ábrázolható /az ábrán A = az újrafelfedezések száma; В = a szerzők száma/: 3. ábra 601

Next

/
Oldalképek
Tartalom