Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

6. szám - Szemle

Kétségtelen, hogy az Idő- és a költség tényezők között erős az összefüggés. Az Időigénybevétel elsősorban kutatók, kutatási segéderők idejének igénybevételét jelenti, s ritkábban azt az állapotot, amikor kutatószemélyzet nélküli laboratóriumi, vagy egyéb kisérleti folyamatok időszükséglete érvényesül a tevékenységben. A kutatószemélyzet Időfelhasználása viszont bérekben és ezekre alapozott rezsiköltségekben, vagyis költségtételekben is kifejezésre jut. A tevékenység /a kutatás/ költsége tehát jelentős mértékben függ az időfelhasználástól. Ugyanakkor viszont például a költségek egyik jelentős tényezőjének, az anyagfelhasználásának és géphasználatnak /laboratóriumi, kisérleti, gépi stb./ helyesebben szólva a rezsiben nem szereplő anyagfelhasználásnak, géphasználatnak a mértéke nem befolyásolja a tevékenység időtartamát, hanem csak a költségeit. így tehát eldöntöttnek vehető, hogy az idő-költség viszonylatában az időtényező az elsődleges fontosságú /az időtényezőnek a kutatásban érvényesülő egyéb vonatkozású jelentőségét itt nem emlitve/, s ezért a hálódiagramban a tevékenységek és események felvázolása után elsőként az időértéket kell számitani. A TEVÉKENYSÉGEK IDŐÉRTÉKE Valamely kutatási tevékenység időszükségletét általában becsléssel állapítják meg. A becslés eredménye lehet szűkebb és lehet tágabb a ténylegesen szükséges idő tartamánál. Ha a tényszám szűkebb a becsültnél, akkor a többlet-időre kutató kapacitás szabadul fel, ha viszont tágabbnak bizonyul, akkor idő- és kapacitászavarba juthat a kutatószervezet, s ezzel veszélyeztetheti a projektumnak az esetleg az időtényezőhöz fűződő sikerességet. Egyik helyzet sem kedvező, és nem felel meg a tervezhetőség követelményeinek. A minden megalapozottság nélküli becslés tehát nem felel meg, még akkor sem, ha ez a "minden alap-nélküliség" tapasztalatokon, a körülmények ismeretén nyugszik is. Bizonyos az, hogy bármely konkrét realitásokat érvényesítő módszert alkalmaznak is a feladatkijelölésben szereplő, a kutatóintézet által becsült "szükségelt idő" illetve a megbízó által kiván "kell id ő" vagy a hálódiagramból adódó "számitott" "lehet idő" mérésére, ez nem teszi teljesen elkerülhetővé, mégkevésbé mellőzhetővé a becslés kisebb-nagyobb mérvű érvényesülését. A kutatási folyamat nem ad egyenletes fejlődéseredményeket. A dolgozók természetéből következően —a kutató adottságaitól, a kutatás alakulásától függően— a kutatás folyamatában veszteglések és ugrások váltják egymást. Bár ezekre a bizonytalanságokra a kutatás tár310