Tudományszervezési Tájékoztató, 1965
6. szám - Szemle
gyából esetleg már előre is lehet következtetni, érvényesülésük mértékét mérni nem, csak becsülni lehet. Ez a becslés azonban a mérlegeléssel megközelíthető időértékeknek csak korrekciós tényezője lehet, alapul nem szolgálhat. Kérdés azonban, hogy egyáltalában lehet-e mérni a kutatási tevékenység időértékét. Bármely műszaki tevékenység, gyártási-, kivitelezési eljárás stb. esetében jóval egyszerűbb a helyzet, mert a végzendő műveletnek vannak tapasztalati adatai, időnormái, valamint hasonlithatósági lehetőségei, vagy ha magának az eljárásnak nincs is, akkor az elemi részeinek van. A kutatásnál mindez hiányzik. Ezért olyan módszert kell találni, amely a nehézségek és hiányosságok ellenére is valamiféle mérési, vagy legalábbis mérlegelési lehetőséget biztosit. S ha a kutatási tevékenység a maga teljes egészét tekintve, illetőleg az egészéből kiindulva nem mérhető, meg kell kisérelni a folyamatnak részekre bontását, a mérhető /vagy legalábbis a méréssel megközelíthető/, továbbá a csak becsülhető részek adataiból összeállítani a teljes tevékenység időszükségletét. Ehhez a munkához azonban a kutatási folyamatot fázisaira, részeire kell bontani. A KUTATÁSI FOLYAMAT RÉSZEKRE BONTÁSA Kutatási folyamat alatt jelen esetben nem az eredeti feladat és ennek részfeladatainak az összessége , vagyis nem az egész alap-hálódiagram rendszer tekintendő, hanem az annak egyes eseményeit létrehozó tevékenység folyamata. A részekre /fázisokra/ bontáson pedig nem az alap-hálódiagram rendszer egyes konkrét tevékenységeire, eseményeire bontást értjük, hanem a csak az egy-egy részfeladatot képező tevékenységnek általános lebonyolítási folyamatát, modelljét. A kutatási folyamat és annak tagolása bármely tevékenység esetében, legalábbis a műszaki kutatásoknál /ha esetleg egy-két fázis kihagyásával is/ általában ugyanaz. A főfázisok nagyjából egyformán fordulnak elő, egyformán követik egymást. A főfázisok alfázisokra tagolhatok, amelyekre ugyancsak érvényesek a fenti megállapítások, jórészük a legtöbb kutatási folyamatban érvényesül. Egyesek —a kutatás szükségességének, természetének megfelel oen— elmaradhatnak, de lenyegük, sőt sorrendjük is általánosságban ugyanaz. A kutatási folyamat további felbontásából képzett alfázisok pedig lehetővé teszik a fázisokban rejlő tevékenységek jobb áttekinthetőséget, ellenőrizhetőbb tervezhetőséget. Áttekinthetőbb, körülhatárolhatóbb, ellenőrizhetőbb, a becslésnél alaposabb adatokhoz juthatunk tehát, ha az alap-hálódiagram egyes tevékenységeinek időszükséglete a kutatási folyamat főfázisokból és ezek alfázisaiból tevékenységenként áll össze, ezekből pedig az egész feladaté. 811