Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

4-5. szám - Figyelő

nyok háttérbe szorultak a természettudomárjyok mögött. Ez a helyzet réazhen ahhól a szemléletből is fakadt, miszerint a fenti tudományokból szerzett végzettség csak tanári pályára alkalmas. Ezt kívánják megváltoztatni, különösen a társadalomtudományok tekintetében azzal,hogy különféle módon támogatást nyújtanak e tudományok számára is. Még ipari cégek is adnak a kormány mellett anyagi támogatást. Az egyetemeken a hallgatóság mindenfajta segélyben részesülhet, melyek közül első helyen a kormányzati segély áll. Jelenleg öt hallgatóhói kettő kap ilyen segélyt. Ily módon az egyetemen nemcsak a gazdag, hanem a szerényebb keretek között élő családok gyermekei is tanulhatnak, nem beszélve arról, hogy a magasabb szintű képzettség a kor követelménye is. Töbhek között ezek a fő okai annak, hogy az egyetemek túlságosan népesek a kapacitásukhoz képest. Pontosabb, és a korszerűség szempontjából kulcstanszakoknak nevezhető szakokon a négy-ötszázas létszámú hallgatóság sem ritka az első évfolyamon. Ebből következik az, hogy lehetetlenné válik a hallgatókkal való egyéni foglalkozás, kivéve a végzős évfolyamokat. Ennélfogva a tanulmányi eredmények nem megfelelő színvonalúak és nagy a bukási arány. Az egyetemi oktatószemélyzet számának növelése ugyancsak nehéz feladat. Az a gyakorlat, hogy a végző hallgatókat előadókká léptessék elő,megbukik azon, hogy ezek a tehetséges fiatalok általában ragaszkodnak a doktori cim eléréshez, és inkább folytatnak kutatómunkát mig el nem érik a Ph.D.-t. Ez természetesen csak az oktetómunKa szempontjából hátrányos. A helyzeten ugy próbálnak segiteni, hogy a meglevő nagy egyetemek (Canberra, Townsville, Newcastle, Wollongong, stb.) az ország távolabb eső területein felállítanak felsőoktatási intézményeket, amelyek jellegüknél és szervezetüknél fogva az angol "college"-ek mintáját követik. Ezek közül idővel az anya-egyetemtől független intézmény is lehet, mint pl. a Melhourne-i egyetem "leány-egyeteme", a Monash University. Az egyetemek finanszírozásáról jelentős részben az állam gondoskodik. 1960-ban például az egyetemek kiadásának fedezésére szolgáló összegek 39 %-a állami kormányzattól, 33 %-a pedig a szövetségi kormánytól származott. A szövetségi kormány egy speciális szervet, az Australian University Commission-t (Ausztráliai Egyetemi Bizottság, AUC) hozta létre, melynek feladata lényegéhen hasonló a hrit University Grants Committee (UGC) feladatköréhez, amennyiben a szövetségi állam által az egyetemeknek és más felsőoktatási intézményeknek folyósított segélyek elosztását, illetve ellenőrzését végzi. Az AUC munkájával kapcsolatban azonban igen sok kifogást emeltek, elégedetlenek az ellenőrző és irányító tevékenységével; munkája még nem alakult ki, mint ahogy az egyetemek finanszírozása sem folyik egységesen. Szükségesnek tűnik, hogy az AUC, illetve a szövetségi kormány vegye át teljes egészéhen az egyetemek pénzügyi ellátását, ellenőrzését és irányítását. Ha ily módon megszűnnek a különböző szintű állami segé474'