Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

4-5. szám - Figyelő

ni fognak az elméleti és ágazati intézetek valamennyi szervezeti előnyével, és mentesek lesznek azok hiányosságaitól. A tudományos munka szervezésének hiányosságai az elégtelen koordinációból fakadnak. A koordinálást az egyes tárcák végezték, néha több tárca együttvéve, de a tudományos intézetek többsége terveit saját maga dolgozta ki, saját kezdeményezésére, vagy a felettes hatóságéra. Ez néha helyesnek bizonyult, máskor nem. Gyakran az intézetek sokévi munkája sem tudományos, sem gyakorlati jellegű nem volt. Ez szükségszerűen következett abból, hogy a koordináció valójában csak az intézet bármiféle javaslatának egyszerű tudomásulvételét jelentette. Még ennél is liberálisabban állitották öszsze a főiskolák tanszékeinek tudományos munkaterületeit: a tanszékek valójában a legtöbb esetben azt csinálták, ami éppen eszükbe jutott. Sok tanszék rendkivül érdekes, és az ipar számára fontos irányokban fejtette ki tudományos tevékenységét, hasznos felfedezéseket adott át a termelésnek. Ám tiz egynéhány év múlva még ezek az élenjáró tanszékek is elvesztették — szinte észrevétlenül — vezető jellegüket, mert nem tudtak szakítani azzal a kutatási tematikával, amely tiz évvel korábban nagyon is aktuális volt, de a jelenben már elveszítette érdekességét. Ennek eredményeképpen magas képzettségű vegyész-tudósok kollektívái dolgoznak gyakran olyan területen, amely az ipar és tudományfejlesztés általános célkitűzései számára nem jelentős, és makacsul tartják magukat a régi kutatási irányhoz. A legtöbb esetben ez a vonakodás azzal magyarázható, hogy az uj kutatási irányokra való áttérés sok időt és előkészületet igényel, miközben a kollektiva közvetlen tudományos eredmények felmutatására természetesen nem képes. A tudományfejlesztés hiányait egyféleképpen lehet megszüntetni: a munka tervezésével, koordinálásával és az ellenőrzés hathatós rendszerének kialakításával. Mindennek megoldása azonban nem egyszerű. Szüntelenül keresni kell a helyes irányokat, nem szabad félni a régi, megszokott és kényelmes formák megváltoztatásától és lerombolásától. — KIRSZANGV, A.: Naucsnomu poiszku — csetkuju organizaciju. (A tudományos kutatómunka helyes szervezése.) = Izvesztija (Moszkva), 1963, febr. 1. l.P. Az Egyesült Államok tudományos és technológiai munkaer óáll ományára vonatkozó uj becslések A National Science Foundation statisztikai összegezése a munkaerőállolomány e fontos rektoráról szolgál a legújabb felméréseken alapuló tájékoztatással. Az Egyesült Államokban ez idó szerint 1,5 millió tudós, közel 1 millió mérnök és 1 millió technikus dolgozik, mig a középiskolákban a természet459'