Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

4-5. szám - Figyelő

tudományi tantárgyakat és matematikát oktató tanárok száma 250 000. E négy kategória összlétszáma 2,7 millió. A tudomány és a technológia területén működő különleges képzettséggel rendelkező munkaerők az össz-munkaerőállomány 3,6 $-át teszik, ami a feltevések szerint 1970-ig 4,7 4~

r

a fog nőni; az évi növekedés üteme hozzávetőlegesen 4,3 4» Minden ötödik tudományos dolgozónak, és minden századik mérnöknek van doktorátusa. 1960-han a tudósok negyedrészét és a mérnökök 4/5-ét az ipar foglalkoztatta. A tudósok és mérnökök fele hat államban: Kaliforniában, Illinoisban, New Jersey-ben, New York-ban, Ohioban és Pennsylvaniában dolgozik. A tudósok száma jelenleg évenként 20 000-rel, a mérnököké 35 000-re1 gyarapodik. A fentemiitett négy kategóriába tartozók száma 1970-ig a becslések szerint el fogja érni a 4 milliót, a tiszta szaporulat tehát 1963-hoz képest előreláthatóan 1,3 millió fó lesz. -- Profiles of manpower in science and technology. (A tudományos és technológiai munkaerők profilja.) = National Science Foundation közleménye. (Washington), 1963. augusztus 4. 36 p. A kutatáeügy proh lémái Indiában Az önálló fejlődés útjára lépett India tudományos tevékenysége egyre jelentősebb helyet foglal el a világ tudományos életében. Ha kézbevesszük a tekintélyes londoni Nature-t, alig találunk olyan számot, amelyikben ne lenne valamilyen tudományos közieméig vagy jelentés indiai szerző tollából. S ha az egyik legismertebb indiai természettudományos folyóiratot, a Bangalore-i Current Science-t forgatjuk, szembetűnő, hogy a lap színvonala tudományos szempontból semmivel sem marad el európai társai mögött. Az indiai természettudományos kutatásoknak vannak hagyományos témáik, melyekből világra szóló sikereket értek el. Egyik ilyen hagyományos témából rendeztek 1963. év elején Madrasban szimpóziumot "A proteinszerkezet és krisztallográfia" cimmel. Ezen részt veti többek között DR. W.A. Wooster, az ismert angol kutató, a Tudományos Dolgozók Világszövetségének egyik vezetője is, aki látogatásáról irt beszámoló cikkében — elismerő véleményének hangsúlyozása mellett — azokról a negativ jelenségekről is szólt, melyeket ki kell küszöbölni ahhoz, hogy a tudományos élet egésze az eddigieknél is nagyobb mértékben fejlődhessék. A szerző észrevételei olyan jelenségekre is felhívják a figyelmet, amelyek több, a fejlődés útjára lépett ország tudományos életére jellemzőek. Indiában 1910-ben egyetemi kutatás, továbbképző és tudományos fokozat elérése végett folytatott tanfolyam, ill. kutatómunka (un. post-graduate research) alig folyt. 1960-ban 11 kutatóközpontból 195 egyetemet végzett szakember került ki. A kutatási témák többségét a krisztallográfia, a Röntgen-sugár diffrakció és ezekkel rokon tárgykörökből választották, tehát éppen azokból, melyekből indiai kutatók kimagasló 460'