Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

1. szám - Szemle

V megkétszereződései A vizsgált függvények növekedési együtthatói, és az egy lakosra jutó kutatási, fejlesztési ráfordítások tényleges értékei alapján bármely országra vonatkozóan megállapítható fejti ki a szerző - a jelenlegi tudományos forradalomban elfoglalt "érettségi foka". Természetesen az ilyen nemzetközi összehasonlításoknál különösképpen sok torzítást tartalmazhatnak a különbözőképpen számított és átszámított értékmutatók, a változások dinamikus elemzését azonban mindez nem teszi lehetetlenné. Nem mossa el azt a tendenciát sem, amelyre a szerző is felhívja a figyelmet, hogy a növekedési együttható csökkenő tendenciát mutat azokban az országokban, ahol több mint 20 dollárt költenek lakosonként kutatásra, fejlesztésre. Mindenesetre maga a szerző is megjegyzi, hogy a különböző tényezők közötti összefüggések törvényszerűségeit csak a jelenleginél is sokkal bőségesebb és rendszerezettebb adatszolgáltatás mellett lehetne feltárni. A tanulmány befejező részében Dedijer azoknak a tényezőknek a vizsgálatával foglalkozik, amelyek meghatározólag hatnak a tudományos kutatási és fejlesztési erőfeszítések nagyságára és hatékonyságára. Ismét az eddig elemzett két mutatószámból: az egy lakosra jutó kutatási és fejlesztési ráfordítás és a mindenkori nemzeti jövedelemnek kutatásra, fejlesztésre fordított hányadát jellemző mutatókból indul ki. Felteszi,hogy e két mutató kellőképpen fejezi ki a társadalom erőfeszítéseit - inputját -, amely elősegíti a kutatási potenciál kihasználását és kiterjesztését. Azt vizsgálja, milyen erők hatnak e potenciál (kutatási, fejlesztési kapacitások) növelésére. Ezeknek az erőknek felmérése alapvető jelentőségű abból a szempontból, hogy a kutatási potenciál milyen arányú növelését kell tervezni az eredményesség maximuma érdekében. Megfelelő döntések hozatala esetén - mondja a szerző - egy ország, . . . "ha nem is a szó szoros értelmében: generációkat ugorhat át." E tényezők szabatos megfogalmazása Dedijer-nek komoly nehézségeket okoz, miután ezeket az adott társadalmi, termelési viszonyoktól függetlenül meghatározni nem lehetséges. A fő tényezőket végül is a következőkben adja meg: 1/ az adott ország kutatási potenciáljának nagysága (miután ennek növekedése nem független a bázistól),2/a termelés és egyéb társadalmi szükségletek, beleértve politikai, katonai követelményeket, és 3/ az ország döntést hozó elitjének állásfoglalása, miszerint egy modern társadalomnak s aző országuknak különösen szüksége van általában kutatásra. Az ilyen döntések megalapozottsága természetesen függ azoknak az információknak mennyiségétől és összetételétől, amelyek a másik két előbbi tényezőre vonatkoznak. Fentiek alapján végülis a cikk oda konkludál, hogy e létfontosságú kérdésekben való döntés tudományos megalapozottsága érdekében meg kell alkotni a tudomány célszerű alkalmazására irányuló tudomány elvi alapját, saját nomenklatúráját és módszertanát. "A tudomány tudománya jelentős segítséget nyújthat az alapvető felfogások rendszerezésében, a tudomány társadalmi megszervezésében." Az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek között - a "social engineers of science" (a tudomány társadalmi mérnökei) közötti nemzetközi együttműködés elősegítené e szakágazat tudományos diszciplínáinak, kutatási módszereinek fejlődését. Az utóbbi években a szocialista országokban a népgazdaság távlati fejlesztési tervének helyes megalapozása érdekében egyre inkább előtérbe kerül a kutatás gazdasági hatása tervezhetőségének kérdése. A tudományos kutatás, a technika fejlődése és az anyagi termelés bonyolult és sokoldalú kölcsönös kapcsolatára Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsa első elnökhelyettesének 1961. junius 14-én a Szovjetuniótudományos dolgozóinak első össz-szövetségi tanácskozásán elhangzott felszólalása világosan rámutatott.^ 10