Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

A vezető tudományos káderek célszerű és az ország érdekeinek legjobban megfelelő foglalkoztatását gátolja a másodállások elburjánzott rendszere. Igypéldáula felsőoktatásban foglalkoztatott tanárok a társadalom-, jog- és közgazdaságtudományok terén csak 37, a természettudományok terén csak 43, a műszaki tudományok terén csak 48, a mezőgazdasági tudományok terén csak 53, az orvostudományok terén pedig csak 23 %-ban oktatnak kizárólagosan. Akülönböző másodállások rendkívül sok fontosabb dologra, kutatásra és oktatásra felhasználható energiát kötnek le, s ez az energia nagyrészt sokkal kisebb képzettséget kívánó adminisztratív feladatok végzésére pocsékolódik (3). A tudományos segéderők jelenlegi helyzetét a következő adatok jellemzik: a felsőoktatási intézményekben, a Lengyel Tudományos Akadémia egyes intézeteiben és a tárcák kutatóintézeti hálózatában öszszesen mintegy 20 000 adjunktus, vezető tanársegéd és tanársegéd dolgozik. Ez a mennyiségileg sem egészen kielégítő, azonban önmagában mégis jelentékeny szám súlyos minőségi hiányosságokat takar. Elsősorban a tanársegédek és a vezető tanársegédek átlagos életkora okoz gondot, e kategóriák hozzávetőlegesen 33, az adjunktusok átlagos életkora pedig több mint 40 év. Továbbá nem kívánatos az adjunktusok és a tanársegédek számának egymásközötti megoszlása: mig pl. a Lengyel Tudományos Akadémia intézeteiben dolgozó tudományos segéderőknek csak 15 %-a a tanársegéd, addig a vezető tanársegédek 44 %-kal, az adjunktusok pedig 41 %-kal vannak képviselve. Végül e kategória képzettségi színvonala egyáltalán nem megnyugtató. Pl. az adjunktusok felének nincs doktorátusa, holott ezt a főiskolai törvény, az akadémiai alapokmány és ujabban a kutatóintézetek kinevezési feltételeit szabályozó rendelet egyaránt előírja.(7) E számszerüségében jelentős tudományos kategória jelenlegi kedvezőtlen helyzetének megítélésénél a következő tényezők jönnek számításba: 1. A tudományos cimek megszerzésével kapcsolatos előirások folytonos változása. A legutóbbi hét év folyamán kétszer 'szabályozták a tudományos cimek elnyerésének módozatait, ami magával hozta a fiatal tudósjelöltek fejlődésének szükségszerű lelassítását is. 2. A tudományos segéderők szelektálását és egészséges fluktuálását lehetetlenné tevő 1961. évi intézkedések következtében ezek az állások elhivatalnokiasodtak. 3. Fgyesek olykor túlzottan és maradian óvatosak voltak a tudományos cimek megítélésében, olykor pedig olyanoknak is odaítéltek tudományos címeket, akik erre nem szolgáltak rá. 4. A segéderőket didaktikai és szervezési feladatokkal fölös mértékben terhelték meg. 5. Különösen a kisérleti jellegű tudományágakban, a fejlődést nagymértékben gátolta a műszerek és a szükséges irodalom hiánya. 6. Egyes tanszékeken nem fektettek súlyt a modern tudományban annyira nélkülözhetetlen kollektiv munkára (1). A TUDOMÁNYOD KÁDERFEJLESZTÉS ORSZÁGOS TERVE FELÉ - MUNKA- ÉS BÉRÜGYI INTÉZKEDÉSEK "Ahhoz, hogy - irja Henryk Golanski - a tudományos kutatómunkát tovább lehessen szélesíteni és hatékonyabbá lehessen tenni, két feladatot kell egyszerre megoldani: egyfelől biztosítani kell az önáll ó tudományos dolgozók aránytalanul kis létszámának felemelését, másfelől pedig meg kell szervezni a színvonalas káderutánpótlást." (3) Az önálló tudományos káderek számát öt év alatt 50 %-kal kívánják növelni (1). A matematika terüle tén 77, a fizikáén 95, a kémiáén 100, a közgazdaság területén pedig 140 %-kal keli megemelni a terv szerint az önálló tudományos kutatók számát (3). E terv teljesítésének egyik előfeltételét a meglévő önálló tudományos dolgozók energiáinak tényleges felszabadításában és fiatal tudományos káderek nevelésére való átállásában látják. A kizárólagos egyetemi, el+/1952-ben, amikor bevezették a tudományos aspiranturát és 1958-ban a főiskolai törvény beiktatásával.