Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

lalkozókáderekkel kapcsolatban is jelentkezik. Azonban több ponton a tudományos káderek kérdésének problématikája nem vág egybe a népgazdaság káderfejlesztésének problémáival. A felsőoktatásban és a Lengyel Tudományos Akadémián - státusok szerint, amelyek száma a rendkívül elterjedt másod- sőt harmadállások miatt magasabb a dolgozók tényleges számánál - 1958-ban 809 rendes tanár, 1058 rendkivüli tanár, 1 576 docens,213 helyettes tanár, 4 384 adjunktus, 1 209 vezető tanársegéd 11/ és tanársegéd volt alkalmazásban. Az egyes tárcákhoz tartozó kutatóintézeti hálózatok ugyanebben az időben (6zintén ^tátusok szerint) 180igazgatót, 2 095 helyettes igazgatót, osztályvezetőt és önálló tudományos munkatársat, 2 142 csoportvezetőt, és 3 148 önálló mérnököt, technikust és tervezőt foglalkoztattak. (6) Az önálló tudományos dolgozók és a tudományos segéderők létszámának fejlődése nagyon Lassú és egyáltalán nincs aránybana tudományos munkával szemben támasztott követelmények növekedésével. Pl. a Tudományos Akadémián és az akadémiai intézetekben az önálló tudományos dolgozók száma 1958-ban 625, 1959ben 668, 1960-ban 670 volt, a tudományos segéderőké pedig 1958-ban 2 086, 1959-ben 2 192, 1960-ban 2261 (1). Mivel a tudományos dolgozók mindkét nagy kategóriájával kapcsolatban más-más gondok vannak, ezért az alábbiakban külön tárgyaljuk ezeket: Az önálló tudományos dolgozók vonatkozásában a számszerű növekedésnek az utóbbi években bekövetkezett stagnálását is megelőző, súlyosabb nehézség mutatkozik: ténylegesen nagyon kevés ilyen magasszintü káderrel rendelkezik az ország. Az önálló tudományos dolgozók összlétszáma jelenleg az egész országban 3 loo, nem számitva a művészeti ágazatok 321 professzorát és docensét. Olyan alapvető fontosságú tudományágakban, mint a milyen a matematika, csak 90 önálló tudományos dolgozó működik. Afizika területén 75, a geofizikáén 6, a biokémiáén 39, a geológiáén 54, a bányászatban pedig 41 az önálló tudományos dolgozók száma. A káderhiánnyal küzködő tudományszakok közé tartozik az orvostudomány szinte valamennyi ágazata. Úgyszólván teljesen hiányoznak az önálló tudományos dolgozók a gerontológia, az orvosi mikrobiológia,anukleáris orvostudomány, a munkaegészségügy területéről. S ezt természetesen az sem ellensúlyozza, hogy egyes tudományszakokban viszonylag magas az önálló tudományos dolgozók száma. így pl. az önálló tudományos dolgozók száma a vegyészetben a legmagasabb, ahol összesen 279 személy tartozik ebbe a felső kategóriába. Csakhogy az ötéves népgazdasági tervben éppen a vegyipar szerepel a legmagasabb mutatókkal, s igy a látszólag megnyugtató helyzet valójában nem is olyan kielégítő. (1). A helyzetet még tovább sulyosbitja az a tény, hogy az önálló tudományos dolgozók nagyrésze idős. Az 1958. évi adatok szerint az önálló tudományos dolgozók 11 %-a haladta meg a 65, 5%-a pedig 70. életévét. Mindössze 723 azoknak a száma, akik 35. életévük betöltése előtt és 786 azoké, akik 36. és 40. életévük között kerültek a tudományos dolgozók e Legfelső kategóriájába (6). 50. életévét pedig e kategóriának több mint a fele meghaLadta (1). Az önálló tudományos doLgozók lakóhelyszerinti megoszlása is kedvezőtlenül alakult. Több mint 45 % Varsóban és Krakkóban dolgozik. A tudományos elit bizonyosfoku koncentrálására természetesen szükség van, azonban a jelenlegi helyzet sem kedvező az ország tudományosságának (1). +/ A Lengyelországban használatos terminológia szerint az eddig felsorolt három tudományos munkakörtjösszefoglalóan,önálló tudományos dolgozóknak nevezik. Az 1961. szeptember 13-1 kutatóintézeti rendelettel - a terminológia egységesítés érdekében - ezt a megnevezést a kutatóintézeti hálózatra is kiterjesztették. (7). ++/ A helyettes tanárral kezdődő és a tanársegéddel végződő státusokat összefoglalóan tudományos segéderőknek nevezik. Ujabban ezt az elnevezést a kutatóintézeti hálózatra ugyancsak kiterjesztették (7). +++/ A felsorolásnál ujabb adat hiánya miatt még a régi állás-megnevezéseket tüntettük fel. 21