Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

merete és megértése jellemezze, valamint ezekből a szükségletekből merítsenek ihletet a tudományos problémák megoldására, és szükség esetén vessék alá saját egyéni érdeklődésüket a magasabb társadalmi érdekeknek. Igenfontos feladatok tárulnak fel előttünk az uj tudományos tervek kialakításának területén. A legközelebbi 5 év folyamán a tudományos munkákra fordított állami kiadásoknak 1959-hez viszonyítva jóformán kétszeresre kell növekedniök. Már most kell tehát gondoskodni arról, hogy a tudományos kutatásoknak ilyen jelentős fejlesztését a tudományos káderek megfelelő fejlesztésével biztosítsuk. A jelenlegi helyzet ezen a területen nem kielégítő. A tudományos munkák igen sok kisegítő dolgozója igen lassan fejleszti szaktudását. Az egyes intézetekben és iskolákban az évek folyamán nem válogatják ki megfelelően a kezdő tudományos dolgozókat. Igen sok önálló tudományos dolgozó nem nyújt kellő segítséget a tudományos munkát végző fiatalságnak és nem fordit erre elegendő időt. Vannak egyes fontos tudományágak, mint pl. a műszaki fizika, ahol a káderhiány korlátozza a tudományos kutatómunkák fejlődését. Igen határozott és következetes lépéseket kell tehát tenni a tudományos kérdésekkel foglalkozó fiatalság oktatási rendszerének tökéletesítése érdekében. Célszerű volna ezen a területen konkrét működési tervet kidolgozni, meghatározni a fontos és az eddig hiányos irányokat és racionális módon kihasználni a tudományos dolgozók oktatásának minden lehetőségét belföldön és külföldön, megszüntetve a jelenlegi ösztönösséget ezen a területen. Súlyos és érzékeny gyengesége tudományos életünknek az, hogy önálló, sőt még kisegítő tudományos dolgozók is általában több állományi állást töltenek be. Ez kedvezőtlen hatást gyakorol a fiatal tudományos káderek fejlődésére és megfosztja őket a szükséges támogatástól és segítségtől. Nehéz volna hosszabb ideig megalkudni ezzel a jelenséggel. A tudományos dolgozók jelenlegi száma lehetővé teszi, hogy lényegesen csökkentsük az állományi állások halmozását. Tudjuk, hogy az álláshalmozás megszüntetését elősegítené a tudományos dolgozók fizetési rendszerének megfelelő reformja. Az ország gazdasági feltételei azonban jelenleg nem teszik lehetővé ezt a reformot. Ezt a reformot csak akkor tudjuk megvalósítani, ha arra lehetőséggel rendelkezünk. Azonban helytelen dolog, ha tétlenül türjük az álláshalmozás jelenlegi méreteit, arra várva, hogy a munkabérreform majd csodát tesz. Rendszeresen kell korlátozni, hogy egy személy több státusállást töltsön be és meg kell nyitni az utat a tanszékek vezető állásaihoz és a tudományos kutatóintézetek vezető állásaihoz a fiatal tudományos dolgozók számára. A fiatal és alkalmas dolgozókat gyorsabban és bátrabban kell kiemelni. A Lengyel Tudományos Akadémia és a Felsőoktatásügyi Minisztérium lelkiismeretesen és következetesen támogassák a fiatal tudományos dolgozók oktatását, határozzák meg ezen a területen az egyes tanszékek és üzemek feladatait, jobban használják ki az ösztöndijakat és a tanulmányi szabadságokat. Rendszeresen kell szelektálni a tudományos dolgozógyakornok kádereket és más területre kell irányítani azokat a dolgozókat, akik 2-3 év folyamán sem mutatkoznak alkalmasnak tudományos kutatómunkák elvégzésére. A Lengyel Tudományos Akadémiának és a tanintézeteknek az a kötelességük, hogy segítsék a tudományos káderek képzését nemcsak saját szerveik számára, hanem széles körben a népgazdaság számára. Nevezetesen a Lengyel Tudományos Akadémia segíthet és kell is, hogy segítsen abban, hogy a tudományos fokozatokat, nevezetesen a docens fokozatot elérjék az olyan minisztériumi intézetek tehetséges dolgozói is, amely intézetek nem rendelkeznek jelenleg megfelelő önálló tudományos káderekkel. A Szovjetunió tudományos köreiben most vitatják meg azt a kérdést, hogy bevezessék-e a tudományos intézetekben a próbaidős dolgozók funkcióját. Ez azt jelentené, hogy az iparból az arra alkalmas mérnököket 3 évre az ilyen tudományos kutatóintézetekhez osztanák be próbaidőre. Érdemes ezzel a gondolattal foglalkozni. 68