Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
1-2. szám - Szemle
AZ OPTIMÁLIS TUDOMÁNYFEJLESZTÉS PROBLÉMÁI Amint a modern termelésnek energiatartalékokkal kell rendelkeznie, s ezért az energiaszolgáltató-hálózatot arányosan fejleszteni kell, hasonló a helyzet a tudományok arányos fejlesztése terén is. Ebből az következik, hogy sokkal veszélyesebb, ha e fejlődéssel elmaradunk, mint ha a pillanatnyi és a legközelebbi szükségletekhez képest a fejlesztéssel előrefutunk. <1 Hogy azonban milyen legyen az optimális fejlődés mértéke, igen nehéz megállapítani, mert a kérdést nemcsak egy-egy ország, hanem a szocialista országok összeségének vonatkozásában kell vizsgálni. Továbbá azt is tekintetbe kell venni, hogy a tudományok arányos fejlettsége sem abszolúte, sem relative nem határozható meg állapotként, hanem dinamikusan és állandóan fejlődő értékként, s ezért az arányokat a fejlődés közben folyamatosan vizsgálnunk, és a szükségleteknek megfelelően módosítanunk kell. További nehézségként jelentkezik, hogy e fejlődés optimumának biztosítására minden kutatási ágban meg kell határoznunk az alapkutatások és az alkalmazott tudományi kutatások legkedvezőbb arányát, mivel a túlzott empirizmus, tehát az alkalmazott kutatás előnyben részesítése az alapkutatással szemben, nem teszi lehetővé a legfejlettebb országok utóiérését. Aki mindig csak a mások nyomába hajlandó lépni, sohasem hozza be azokat, akik előtte járnak, A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNY HELYZETE ÉS A TUDOMÁNYOS KÁDERKÉPZÉS JELENTŐSÉGE Ha az USA vagy a Szovjetunió tudományos kutatói számát vesszük alapul, akkor Csehszlovákiában mintegy 20 000 kutatónak kellene dolgoznia, és a kutatásra mintegy 4 milliárd Kcs-t kellene évente forditani. Ezt azért szükséges idézni, mert vannak olyan nézetek, amelyek szerint a csehszlovák tudományosságot már amugyis tulfejlesztették, s a továbbiakban elsősorban a minőségi javulást kell célul kitűzni. Évről-évre vita is van a Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatási költségvetésének megállapításánál a népgazdasági terv és a tudományfejlesztési terv helyes viszonyának kialakítása s a kutatóhálózaton belül az egyes ágazatok fejlesztésének arányai körül. Végeredményben a tudományok kivánatos fejlesztése és a tényleges fejlesztés között bizonyos eltérés van, s ez a gyakorlat semmiképp sem biztosithatja a tudományok arányos fejlődését. Hogy ezt kiküszöbölhessük, szükség van arra, hogy megtaláljuk azt a tényezőt, amelynek alapján a tudományok arányos fejlődését biztosítani lehet. A TUDOMÁNY ARÁNYOS FEJLŐDÉSÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK A nehézségek kiküszöbölése végett meg kell határozni azt a tényezőt, amelynek alapján az arányos tudományos fejlődés mértéke megállapítható. Ilyen tényezőként mindenekelőtt azt az anyagi alapot szokták emliteni, amelyet az állam tudományfejlesztési célokra áldozhat, hiszen csak oly mértékben fejleszthető tudományunk, amint erre anyagi lehetőségeink vannak. Azt is hangsúlyozni szokták a felfogás képviselői, hogy kis állam vagyunk, tehát nem lehetünk mindenre képesek. De ezt igy, ebben a formában az iparfejlesztésnél sem tekintjük irányadónak 1. Ha a tudományfejlesztésnél ezt tekintenék legfőbb meghatározó tényezőnek, akkor csak meg kellene határozni, hogy az állam a nemzeti jövedelem hány százalékát fordíthatja a tudomány céljaira. De ez a meghatározás - minden egyéb nehézségtől eltekintve - önmagábanvéve még egyáltalán nem biztosítaná azt, hogy valóban optimáli«
